29. Mikor a Levi megtörik

„...Mi sem természetesebb, mint elgondolni, hogy az ember, belefáradva a szavakba, és torkig az idők fecsegésével, egyszer majd megvonja a dolgoktól nevüket, és a magáéval együtt nagy autodaféra veti őket, ahol a reményei is füstbe mennek. Mind e végső példakép felé…