Bizony, ez már a második Townes-fordítás a blogon, ugyanakkor ez most egy másik, kevésbé komor arcát mutatja meg ennek a whisky-szikár dalszerzőnek. A Hey Willy Boy lényegében egy altatódal, és a megszólított gondolom ugyanazt a szerepet tölti be, mint a kis Balázs József Attilánál. Viszont az évszakok felsorolása néha talán még a hét napjainak tematizáló erejénél is megnyugtatóbb tud lenni. Bevallom, a fall/fallin’ szójátékot nem teljesen sikerült visszaadnom, na de a little bit of mistranslation can’t be no sin!

Hé, Vilikém       

Hé, Vilikém, mihez kezdenél,
ha megnőne a Hold,
és karcolna a szél?
Énekelj és táncolj,
míg a tűz ropog,
- egy ici-pici tél nem olyan nagy dolog,
- egy ici-pici tél nem olyan nagy dolog.

Hé Vili, ha minden madár visszatér,
vonulnak a felhők,
és kivirul a rét…
Tudja meg a kutyus
és a teknős is már:
- egy kevés tavasz minden lénynek jár,
- egy kevés tavasz minden lénynek jár.

Hé, Vili, merre visz majd az utad,
ha bökni kezd a fű,
és a szél simogat?
Csobbanj egyet
lenn a folyónál,
- nem lehet az bűn, hogyha itt a nyár,
- nem lehet az bűn, hogyha itt a nyár.

Hé Vili, hogy érzed majd magad,
Ha az avar aranyszínű lesz
a talpad alatt?
Pördül-fordul, zuhanni nem akar,
- elhull az ősz, de nem zavar,
- bizony, semmivel sem zavar.

Hé, Vilikém, mihez kezdenél?
Hé, Vilikém, hogy érzed magad?
Hé, Vilikém, merre visz az utad?
- Aludni kell, a dalnak vége van.
- Aludni kell, a dalnak vége van.

Hey Willy Boy

Hey Willy boy, what you gonna do?
When the wind blows cold the moon turns blue
Build me a fire gonna dance and sing
A little bit of winter don't mean a thing
A little bit of winter don't mean a thing

Hey Willy, when the birds arrive
The flowers bloom while the clouds float by
Tell my puppies and my turtles and things
All Gods children need a little spring
All Gods children need a little spring

Hey Willy boy, where you gonna go?
When the grass gets sticky and the wind blows slow
Down to the river gonna jump right in
A little bit of summer can't be no sin
A little bit of summer can't be no sin

Hey Willy, how you gonna feel?
When the leaves turn gold beneath your heels
Twirl and spin never gonna fall
Fallin' just won't do at all
No that wouldn't do at all

Hey Willy boy, how you gonna feel?
Hey Willy boy, where you gonna go?
Hey Willy boy, what you gonna do?
It's time to go to sleep right now
It's time to go to sleep right now

Az Echo Off idén újra egy fordítással emlékezik meg Warren Zevonról, aki ma lenne 65 éves. TomTheTrain két éve már megírta, hogy miért is a Werewolfes of London Zevon egyik legmenőbb dala (többek közt az angol nyelv talán legdallamosabban alliteráló soráért: „Little old lady got mutilated late last night”), ezért ezt nem is ismétlem el. Ami viszont magyarázatra szorulhat, az az utolsó versszak szereplői: mivel Zevon is hajlamos volt az alapszöveg két klasszikus rémfilm-sztárját (Lon Chaney és Lon Chaney Jr.) kedve szerint másokkal helyettesíteni, mi sem járhattunk el másképp. Ugyan kézenfekvő lett volna a Teréz körúti Kutyaembert a Királynő jobbjára állítani, mi inkább egy jóval lokálisabb hírességet, Mosonmagyaróvár sűrű vérű, dzsentri-fizmiskájú polgármesterét, valamint minden idők legtemperamentumosabb magyar színészét választottuk. Kicsit lejjebb tekerve a fordítás saját előadásban meghallgatható, ami valószínűleg a világtörténelem első magyar nyelvű Zevon-felvétele!

A londoni vérfarkas

Jön a vérfarkas, kínai menüt leseget,
a Sohóban sétál, közben zuhog az eső.
Egy hely után kutat, úgy hívják: „Lee Ho Fook’s",
a marhás menüből befal egy tepsit bizony ő!

Refr.:
Áhúúú, egy londoni vérfarkas!
Áhúúú…!
Áhúúú, egy londoni vérfarkas!
Áhúúú…!

Hallom a hangjuk, gyűlnek a konyhánál:
be ne engedd ezeket!
Nini egy nénit leterítettek tegnap…
Már megint a farkasemberek!

Refr.

Ő egy szőrös hátú úr, Kentben ámokfutva dúl,
és a belvárost is rettegésben tartja!
Jobb, ha nem állsz ellen, megeszi a tüdőd nyersen!
Húú, a szabója a legjobb fajta…

Refr.

Láttam Nagy István polgármester urat, a Királynő jobbján:
nyomatta a farkasembert!
Láttam Jávor Pált, a Királynő balján:
ő is nyomatta a farkasembert!
Láttam egy farkast, nyelte a koktélt a Trader Vic’s-nél…
És a haja milyen volt? …Tökéletes!!!!

Refr.

Werewolfes of London

I saw a werewolf with a Chinese menu in his hand
Walking through the streets of Soho in the rain
He was looking for a place called Lee Ho Fook's
Gonna get a big dish of beef chow mein

Awhooool!
Werewolves of London!
Awhooool! (Repeat)

If you hear him howling around your kitchen door
Better not let him in
Little old lady got mutilated late last night
Werewolves of London again

Awhooool!
Werewolves of London!
Awhooool! (Repeat)

He's the hairy-handed gent who ran amuck in Kent
Lately he's been overheard in Mayfair
Better stay away from him
He'll rip your lungs out, Jim
I'd like to meet his tailor

Awhooool!
Werewolves of London!
Awhooool! (Repeat)

Well, I saw Lon Chaney walking with the Queen
Doing the Werewolves of London
I saw Lon Chaney, Jr. walking with the Queen
Doing the Werewolves of London
I saw a werewolf drinking a pina colada at Trader Vic's
And his hair was perfect

Awhooool!
Werewolves of London!
Awhooool! (Repeat)

Aki ismer minket, sejthette, hogy ez előbb-utóbb be fog következni. Miután sok halogatás után végre lefordítottam Tom Waits Way Down in the Hole-ját, vagyis a Drót ötváltozatú főcímdalát, csak idő kérdése volt, hogy mikor rögzítjük hozzá a saját verziónkat is, mintegy a fiktív hatodik évad főcímeként, ami csak a magyar rajongók kollektív tudatalattijában létezik. Ami érdekes, hogy ami a magyar fordításban igazán kiütközik, az épp az, amit a kemény Baltimore-i szociografikusság és a főcím urbán-kriminális jelenetei háttérbe szorítanak: a dalszöveg prédikáló spirituálé-jellege, melyben a Jó és a Rossz küzd Tom Waits kitalált alteregója, Frank lelkéért (különösen jól érvényesül ez a teátrális Big Time-koncerten előadott változatban, ahol a két Tom Waits magával dialogizál). Elgondolkodtató, hogy ez a dal miért épp annak a sorozatnak lett a főcíme, ami aztán tényleg arról szól, hogy a jót és a rosszat lehetetlen elválasztani. A felvétel háttérképe nagymamám kertjében készült, és a rajta szereplő lyuk egy emésztőgödörbe vezetett, amibe belepillantani gyerekkoromban maga volt az örök rémület, szembenézés a sötétséggel. Nagymamám házát azóta elbontották, és valószínű az emésztőgödröt is betemették. De hogy egy lyukat el lehet-e bontani, azt nem tudom.

„Stay around in my old hometown
I don’t wanna put no money down
I don’t wanna get me a big old loan
Work them fingers to the bone”
(Tom Waits: I Don’t Wanna Grow Up)

Úgy tűnik, lehet itt bizalmi válság, örökös munkanélküliség, visszatérhetnek a nácik T-rexeken lovagolva, de az Echo Off zenekar önfilológus blogja tartja magát, és immáron második születésnapját is megérte. Ami egyúttal természetesen azt is jelenti, hogy ma Tom Waits is ünnepel: 62 gyertyát kell elfújnia, ami a jó egy hónapja megjelent, legújabb stúdióalbumát elhallgatva nem igazán jelenthet kihívást a tüdejének. A Bad As Me-n nekem először a dallamosabb balladák váltak a kedvenceimmé, de mostanra már nagyjából felsorakozott melléjük az összes, tehát mindenkinek azt javaslom, ne féljen az új albumtól, mert meghálálja a gondoskodást. Tom Waitst ezúttal 3 fordítással köszöntjük fel (ha már úgyis karácsony lesz, mindegyik valamiképpen Jézushoz kötődik: az eredeti szövegek itt olvashatóak), de előtte még ugyanarra kérünk titeket, mint egy éve: szavazzátok meg, melyik volt az elmúlt év során felkerült 17 dalunk közül a legjobb (ezen a lejátszási listán hallgathatóak meg összegyűjtve)!

Egyszerre több elemre is lehet szavazni!

Most pedig jöjjenek a fordítások: az első Tom Waits egyik leginkább közismertnek mondható dala, az eucharisztiát újraértelmező Chocolate Jesus, a második a Drót főcímdalaként híressé vált Way Down In The Hole (mind az öt évadban más-más feldolgozásban hallhattuk), a harmadik pedig a brutális erejű Jesus Gonna Be Here, ami egy nagyon szimpatikus köhögéssel ér véget.

1. Tejcsoki Jézus
(Chocolate Jesus)

Engem vasárnap nem vár a templom,
és nem kell térdre borulnom.
A Bibliát sem magolom egyre,
én ezt spéci módon csinálom…
De tudom, Jézus bír engem,
egy ici-picit jobban is, mint mást,
a vasárnapot ott ünneplem,
Zerelda Lee cukorkaboltjánál.

Ó, eljön majd a Tejcsoki Jézus,
és elönt a boldogság!
Biztos van egy Tejcsoki Jézus,
és kielégülést hoz rám.

Nem akarok tuttifruttit,
unom a tejkaramellát.
Egyik sem deríti fel többé,
ezt a kicsi fiúcskát!
Az egyetlen cucc, ami feldob,
az jobb egy zacskó aranynál:
csakis egy Tejcsoki Jézus
hozza el nekem megváltást.

Mikor az idő bedurvul, s az ég whiskyszínre vált,
elfér a megváltón egy kis celofán.
Ragad, mint a rosseb, de ez rendben van,
pikáns ízt tud adni így a fagylaltnak!

Ó, eljön majd a Tejcsoki Jézus,
nekem ennyi épp elég!
Eljön majd a Tejcsoki Jézus,
nekem ennyi épp elég!

Ó, eljön majd a Tejcsoki Jézus,
és elönt a boldogság!
Biztos van egy Tejcsoki Jézus,
és kielégülést hoz rám!

2. A gödör legmélyén
(Way Down In The Hole)

Hogyha átmész a kerten,
néha hátra is nézz.
Bár lehet, tévedtem,
s te a kemény úton mész.
Hogyha Jézussal jársz,
ő megmenthet még,
de az ördögöt tartsd
a gödör legmélyén!

Megkapta fegyvernek,
a dühöt és a tüzet.
De nincs mitől félned,
ha ő fogja a kezed.
Mert legyűri a Sátánt,
mikor dördül az ég,
csak az ördögöt tartsd,
a gödör legmélyén.

Az angyalkórus épp,
Jézus kardjáról énekel.
A szárnyuk pajzsként véd,
és az Úr felé terel.
Csak a kísértést tagadd meg,
mert a keze, mint a jég!
És az ördögöt tartsd,
a gödör legmélyén!

A gödör legmélyén…

3. Jézus bizonyosan
(Jesus Gonna Be Here)

Mert Jézus bizonyosan,
bizonyosan erre tart.
Egy holdbéli pokróccal,
s falevéllel betakar.
Mindent megígér, minden jót,
homlokom mögül küld altatót.
Mert Jézus bizonyosan,
bizonyosan erre tart.

Ó, én sehova sem… mozdulok innen,
és nem kiáltok már.
Sosem kételkednék,
semmi okom sincs rá.
Ki kell bogoznom önmagam,
mert a világ halálos gombolyag.
És Jézus bizonyosan,
bizonyosan erre tart.

Szemeimet nyitva… tágra nyitva tartom,
hogy észrevegyem az Urat.
Távol, a horizonton
egy vadiúj Ford suhan.
Hallom, éppen ide gurul,
és a neve legyen: Hollywood.
Mert Jézus bizonyosan,
bizonyosan erre tart.

Ó, én mindig is hű… mindig hű voltam hozzá,
És jó is voltam, bizony.
Bár a piát, ő is tudta,
letenni én már nem fogom.
Ezt a helyet most itt hagyom végleg,
bár egy kicsit javítottam rajta.
Ó, és Jézus bizonyosan,
bizonyosan erre tart.

Tudom, Jézus bizonyosan,
bizonyosan erre tart!
Tudom, Jézus bizonyosan,
bizonyosan erre tart!

Egy októberi hétfő reggel kezdett el íródni a fejemben ez a dal, mikor is Budapest felé tartva, Tatabánya után a vonatból megláttam, amint két vasúti munkás egy fehér marmonkannából műanyag söröspoharakba valami borszínű folyadékot töltöget, a biztonsági vonalon túl. Egy amolyan Jézus-történet kerekedett belőle, hőssé emelve Rudit, egy új, semmiből jött Echo Off-karaktert. Az, hogy semmiből jött, természetesen túlzás, hiszen már Joe Strummer is megénekelte, hogy Rudi nem tud hibázni (sőt, ennek hatására 2008-ban már az egyik beadandó nyelvészeti dolgozatomban is egy Rudi-figurát használtam a mondat thematikus szerepeit illusztráló példáim főhősének, úgy, mint Rudi és a főnök (AG & AG) kidöntötte a fákat, vagy Rudi (AG) kidöntötte a fákat (PAT) egy exkavátorral (INS). Akinek pedig a gitáralap ismerős lenne valahonnan, az nagyon is jól érzi a dolgot, hiszen az akkordok ebből a dalból (bár az egyik saját találmány), a pengetési stílus pedig ebből került hozzánk. Annyit még fontos hozzátenni a szöveghez, hogy egyébként semmi bajunk a vasúti dolgozókkal!

Rudi népszerű lesz

Vasutas Rudi ma népszerű lesz,
akad pár jó szava mindenkihez.
Vett egy nagy marmonkannás bort,
ilyenben tartják a hígítót (is)!

A Rudi vállát veregetik,
borát a síneknél töltögetik.
Isznak a sárga vonalon túl,
nagy cimborák leszünk ezentúl (már)!

Tudtam, hogy ez a Rudi fasza gyerek,
tölts még, mert egész éjjel felügyelek.
Van-e kulcsod a főnökvécéhez?
Na, hogyha nincs, akkor mindjárt lesz (gyere, Rudi)!

*

Nézd, a Rudinál töpörtyű van,
nem magának hozta, ő nem olyan.
Itt van egyétek, vegyétek,
zsíros, ropogós, a tiétek (milyen finom).

Te Rudikám, ez kurva finom,
a borocskát is újra megkóstolom.
Nem lenne esetleg még egy cigid?
Vagy egy ezresed, csak, holnapig (megadom)!

*

Rudi itt pénzt is lehet keresni,
csak pár cuccnak kéne még leesni…
Gépalkatrész van a vagonba’,
gyere, majd elosztjuk okosba’ (ez tuti pénz).

Rudi felmászott, a vagon ott nyílt,
de megszédült, és elkapta az ív.
Több lett egy bölcs tapasztalattal,
és összeégett a vonattal (szegény Rudi).

*

Kijött a rendőr a brigádhoz,
elmondták, hogy a Rudi iszákos.
Mindig be van rúgva, és hősködik,
na, most egy vasdarabról dörzsölik (le).

Szegény Rudinnyó, minek ment oda,
hogy lehet valaki ilyen ostoba!
Rendes srác volt, tisztán dolgozott,
ma reggel is milyen fasza bort hozott (be).

Ebben a sztoriban a tanulság:
sohase dolgozz a vasútnál!
Hiába vagy jó mindenkivel,
egy balek senkit sem érdekel (nem, nem)!

Mindenek előtt szeretnénk megköszönni a sok pozitív és nagyon jól eső visszajelzést, amit múlt heti posztunk nyomán a magyar Drót-rajongók apró, ám annál összetartóbb, már-már vallásos jellegű közössége (spoilerveszély!) felől kaptunk (természetesen magunkat is ide soroljuk). A mostani, idén nyáron született dalnak nincs túl köze a Baltimore-i Iliászhoz (bár egy sorozatos utalást tartalmaz), sokkal inkább csak egy egyszerű, az epikus elemeket teljesen nélkülöző panaszáradat, amit azért mégsem kell annyira komolyan venni. Ez a levegőben lógó-jelleg azzal egyensúlyozódik, hogy a szövegíró az utolsó előtti versszakban néven nevezi magát, de ez épp annyira nem a valódi személyére utal, ahogy például a nagyon is epikus Görénydal cselekményének sem ő (én) a főhőse.

Rosszkedvem rabja

Béka a hasamban,
légy a kanalamban,
fekete kígyó a kispárnahuzatban,
levágott köröm,
meleg a söröm,
ebben az életben - nincs semmi öröm!
Óó, de amíg itt vagy,
talán nem szakad
rám az ég.

A pénzem kifogyóban,
vér a lefolyóban,
rabszolgamunka egy tyúkdarabolóban,
hangyákat eszem,
kenyérre kenem,
úgy érzem rendesen - elbántak velem!
Óó, és amíg nem jössz,
nyakamra nő a
hulladék.

Méreg a vesémből,
étel a szemétből,
rémálomképek, félek az egésztől,
házamon lakat,
eláll a szavam,
elnézést kérek - felkötöm magam.
Óó, de te azt mondtad,
lehet belőlem
valaki még.

Túl rövid a paplan,
pók az orrlyukamban,
összedől minden, nem én akartam,
szakállam kinő,
szorít a cipő,
szeretnék futni - de nincs rá idő.
Óó, de ha akarnál,
kárpótolhatnál
mindenért.

Fények fenn az égen,
lények a sötétben,
sűrű az erdő, magamban beszélek,
ne légy beszari,
Zelenka Jani,
nem segít rajtad - Mulder és Scully!
Óó, ha nem ismerlek,
vajon most
merre tartanék?

Elhúztak az évek,
napról napra élek,
be kell mutatkoznom, mikor tükörbe nézek,
mozog a fogam,
túlteng a savam,
a szépség valóban - belülről fakad!
Óó, de te kidobtál,
s rosszkedvem rabja
lettem én!

Hosszú kihagyás után most egy régi adóssággal tér vissza a blog, ami egyben a spoilerek spoilere: egy históriás ének[1], ami a történelem legjobb tv-sorozatának legjobb jelenetét meséli el, hogy senki se feledje soha azt a zseniális, görög tragédiákat idéző drámai tetőpontot, amit David Simon itt összehozott. Természetesen a Drótról van szó, és arról, hogy három évadnyi háború, nyomozás, bosszúvágy és árulás hogyan vezetett el a tévétörténet legjobban tisztelhető (aki ugyanakkor egyáltalán nem volt tisztességes, dehát ez egy ilyen játék) kingpinjének hősies bukásához. All the pieces matter. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy aki még nem látta a sorozat 3. évadának 11. részét, az talán bölcsebben teszi, ha egyelőre elhalasztja a dal meghallgatását. Az első versszakot és a refrént még valamikor 2009 februárja-márciusa táján írtam, aztán egy-két betoldással bővült a szöveg 2010-ben is, de végül csak múlt hét szombaton készült el a teljes változat, és így elmondható, hogy ez a leghosszabb időn át íródott Echo Off-szám (ugyanakkor maga a dal egyáltalán nem hosszú, a refrént leszámítva csupán hat versszakból áll, pont ahány lövést Stringer is kapott az elhagyott épületben).

Stringer Bell halála
(históriás ének)

Stringer Bellt megölték, mindenkinek mondd el,
meséld el, hogy miért, mikor, s hol bukott el!
Szabad idejében Adam Smitht olvasott,
de ő sem segített, mikor hatot kapott.

Refr.:
Ketten álltak elé, aki látta, érti:
egyik ember öreg, mégis igaz férfi.
Azt is tedd még hozzá, bárki, hogyha kérdi:
másik ember buzi, mégis igaz férfi.

Russell Bellnek hívták, becenevén Stringer.
Akár Avon Barksdale, ő is Baltimore-ban nőtt föl.
Már gyerekkoruktól kezdve jó barátok voltak,
mikor egy játékboltból tollas ütőt csórtak.

Mikor beindult a biznisz, nagy kingpinné váltak,
Wee-Bay, Bird és Stinkum, mind nekik szolgáltak.
A nagy toronyházaknál, a Franklin Terrace mellett,
az összes vén dope fiendnek csak az ő árujuk kellett.

De a B&B-bandának már nem volt szerencséje:
Marlo, meg a törvény sorban álltak érte.
De sosem győztek volna, ha nincsen testvérviszály,
egymás ellen fordult a két western district-király.

Omar bosszút akart, Brother Mouzone szintén,
visszhangzó léptekkel egy ablakhoz terelték.
Előtte a halál, mögötte az utca:
semerre sincs kiút, s ezt Stringer Bell is tudta.

Refr.

Drót-hívő testvérek, ezt sose feledjétek:
olyan hős, mint Stringer, nem teremhet még egy.
Nem térdelt, nem könyörgött, nem kereste a szavakat:
csak állt, és annyit mondott: „nah get over it, motherfuck…”

BUMM-BUMM-BUMM-BUMM-BUMM-BUMM

Refr.

Az előző rideg, financiális szám után jöjjön egy érzelmes darab! Az elbeszélője egy igazi balfácán, aki egyáltalán nem ért a nőkhöz, és képtelen eligazodni a valóságban. Szimpatikus fickó, nem igaz? Azért a maga módján egy kedves, szánni való bolondról van szó, aki az adott pillanatban tényleg halálosan szerelmes.
A cím jobb híján Mindennapi szerelmek lett, viszont szeretném kijelenteni, hogy semmiféle Jon Lajoie utalást nem tartalmaz, legfeljebb annyit, hogy egy mindennapi, átlagos, normális fickó a főszereplő, akinek a szexuális teljesítménye közepes. 

Mindennapi szerelmek

Pár hónapja történt,
még a tavasz kezdetén.
Egy környékbeli benzinkúton,
egy lányt láttam én.
Ránéztem, és kacsintottam,
nem szólt csak mosolygott.
De rögtön tudtam ő lesz az,
akit nekem szánt a sors.

 Tankolás közben is csak
végig őt láttam.
Aztán rohantam be fizetni,
hogy még ott találjam.
De hiába minden igyekezet,
a lánynak hűlt helye!
Összetörte a szívem,
miért is kezdtem vele?

 Nincs ezen mit szépíteni:
padlóra kerültem.
A könnyeimmel küszködtem,
amíg haza vezettem.
A tévé előtt az időjósnő
ápolta a lelkem.
De aztán eszembe jutott,
ő is hogy elbánt velem.

 Néhány héttel később,
egy szupermarketben,
Amikor végre a hentesnél
sorra kerültem.
Azt hittem a szívem,
menten felrobban.
Mert egy göndör hajú barna angyal
állt a húspultban.

 Kérdezte, hogy mit óhajtok,
de csak dadogtam,
és már a kasszánál voltam,
mire szóhoz jutottam.
Gondoltam, majd legközelebb,
legyőzöm a szemérmem,
és a parizer mellé
a számát is elkérem.

Aztán egyik szerda reggel
az újságárusnál.
Megláttam egy szőke lányt,
nem tudtam mit csinál.
Kifizettem a magazinom,
hátra simítottam a hajam.
Odaléptem volna hozzá,
de meggondoltam magam.

 Mert megfordult és aztán
rohanni kezdett.
Majd egy kétméteres faszfejjel,
összeölelkezett.
Elkullogtam, elballagtam,
fájt az árulás.
Azt hittem ő lesz a feleségem,
és senki más.

Most hétvégén bementem
egy zenés kocsmába.
A sör elég finom volt,
és a zene is megjárta.
Egy pillanatra elfeledtem,
minden bánatom.
Nem gondoltam volna, hogy
megint megjárom. 

Elfogyott a söröm, hát
rendeltem még egyet.
A csinos fekete pultos lány pedig,
kacéran nevetett.
Szinte láttam rajta, hogy
a szeme felragyog.
Megsimogatta az arcom,
á, de biztos kurva volt.

Tegnap alkalmunk nyílt rögzíteni két egészen új, idén nyáron született számunkat, a Pénz és a Mindennapi szerelmek címűeket, melyeknek ősbemutatója 26-án este volt a mosonmagyaróvári Tipitina's-ban, vagyis a Bahiában. Tanakodtunk, melyik is kerüljön fel először a blogra, majd végül abban maradtunk, legyen inkább a Pénz, hiszen Warren Zevon is azt énekli, hogy „Money comes first, and the love comes second.” A Pénz talán a zenekar eddigi legegyszerűbb szövegű dala, de valahogy nem éreztük úgy, hogy ez probléma lenne, és még az első versszak voltam-voltam ríme fölött is elnézően szemet hunytunk. De hát a pénz maga is a világ legegyszerűbb dolga, egy képzeletbeli eszköz, amire át lehet váltani a valódi dolgokat. Na de akinek nincs belőle, azt úgy kezelik, mintha nem is létezne, és ez legalább olyan megalázó, mintha félig kutyából lenne az illető. A dal párbeszédes szerkezetű, és a refrén kísértő karaktere az elbeszélőt végül arra is ráveszi, hogy valami gyanús anyagot csempésszen a railjet-vonaton, akárcsak a Rács mögött külföldön-jellegű sorozatok hősei. És ő is pórul jár.

Pénz

Pénz!
Kell pénz!
Miből élsz,
ha nincs pénz?

A Nagyteszkóba’ voltam,
és mindent eltapsoltam.
Kellett cukor, és sör, és vécépapír,
és máris nullán voltam.

Ó, pénz!
Hol a pénz?
Haver, mi van veled?
Te így élsz?

Elhúztak az évek,
napról napra élek.
Lassan be kell mutatkoznom már,
mikor tükörbe nézek.

Mit ér az ész,
ha nincs pénz?
Az önéletrajzod
még nincs kész.

A segélyhivatalban
azt mondták, nagy baj van.
„A diplomád nem jó semmire!”
- Így maradtam a szarban.

Ha nincs pénz,
csak ennyit érsz.
Egy üres hűtő vár,
ha hazaérsz.

Ó, a gombom leszakadt,
és a cipőm kilyukadt.
Valaki jöjjön, segítsen,
mert már semmim se maradt!

Ó, pénz!
Kell pénz.
Ha nem félsz,
majd lesz pénz!

Mikor ajánlatot kaptam,
rögtön igent mondtam.
Hasított velem a railjetvonat,
és a csomagom szorongattam.

Lesz pénz!
Sok pénz!
A vonatvécében
pont elférsz.

A vámnál kopogtattak,
én meg se mukkantam.
Mikor hallottam, csörög a kulcscsomó,
tudtam, jól rábasztam.

Ó, pénz!
Nincs pénz.
Bilincs csattan,
és kész.