Valószínűleg legterjengősebb filológiai-bejegyzésünk következik, de ezen is túl kell esni valamikor. Az Amikor elhagytuk a Kutya utcákat 2009 márciusának végén született meg, nem sokkal a zenekar újjáalakulását követően. A dal jellegét tekintve egy adoráció-köszönetnyilvánítás, vagy még inkább forrásaink és munkaanyagunk egyfajta katalógusa, ugyanis nem áll egyébből, mint tematikus versszakokba rendezett tulajdonnevekből. A hat versszak hat témája a következő:

1. Képzelt és valódi ismerősök (illetve: ismerősnek képzelt valódi személyek)
2. A zenekar által zenekarként vagy külön-külön kitalált művek, világok szereplői
3. Írók, akiket szeretünk, és/vagy loptunk tőlük
4. Tanárok; a négy sor az egyes közoktatási szinteket követi: 1. általános iskola; 2. középiskola; 3. átmeneti időszak (régészet/kollégium; újságíró-iskola); 4. egyetem
5. Kedvenc sorozatok kedvenc szereplői
6. Zenészek, akiket szeretünk, és/vagy loptunk tőlük.

A megmagyarázandó dolgok nagy száma miatt (mert jellegéből adódóan mi lehet alkalmasabb a definíció hozzárendelésére, mint a – legtöbb esetben – valódi referenciával is rendelkező személynév), a dalban szereplő 92 nevet két 46-os egységre bontva közöljük, ami azért is praktikus, mert az eredeti a cappella változat mellé nemrégiben elkészítettünk egy hangszeres Kutya utcákat is, ami a következő részben lesz hallgatható.
A teljes szöveg pedig így néz ki:

Amikor elhagytuk a Kutya utcákat

Refr.:
Amikor elhagytúk,
Amikor elhagytúk,
Amikor elhagytúk,
a kú-tya
utcá-kat

Ott volt:
a Göri, a Tibi, a Peti, az Ubi
a Hatos, a Kukesz, a Patyesz, a Jani
a Teri, a Takács, a Derszu, a Levi
a Sopen, a Liba, a Manó, a Szundi! (Refr.)

Ott volt:
a Big George, a Dzsirik, az Echo, a Sleepe
a Jocó, a Kacsa, a Pite, a Csabi
az András, a Bálint, a Mandog, a Fidzsi
a Radírkoma, meg a Faragókoma!  (Refr.)

Ott volt:
a Viktor, a Fjodor, a Péter, a Henry
a Jorge, az Atesz, a Bretster, a Gyuri
a Jack, a John, az Allen, az Ádám
a Vladimir, az Umberto, a Sándor, a Kálmán! (Refr.)

Ott volt:
a Vuci, a Veres, az Ildi, a Csicsa
a Ney, a Métely, a Susu, a Baba
a Ferge, a Mérő, a Mende, a Vida
a Maszák, a Bazmeg, a Kulcsár, a Tufa! (Refr.)

Ott volt:
a Homer, a Rembrandt, a Mickey, a Mackey
az Omar, a Bunk, a Jimmy, a Hickey
a Stringer, a 'Swangen', a Beecher, a Caffee
a Dutchboy, a Said, az Iceman, a Ziggy! (Refr.)

Ott volt:
a Dylan, a Zevon, a Cash, a Petty
a Tom Waits, a Neil Young, a Yardbird, az Iggy
a Picsa, a Hobó, a Skynyrd, a Pogues
a Dinnyés Jóska meg a Heinrich Schlusnus! (Refr.)

Hej!



Göri: görény, bűnöző, outlaw, csavargó, az öntörvényűség mosoni legendája, magáénak mondhatja a nevét szolgáltató apróvad minden lényeges tulajdonságát.
Tibi: karvalyképű, depressziós buszsofőr, beszéde épp olyan töredezett, mint a magánélete, egy időben rendszeresen szállította a zenekart győri középiskolájába.
Peti: szintén buszsofőr, és a gimnazista-ingázó időszak meghatározó alakja; Tibivel ellentétben ő az örökifjú nőcsábász, védjegye a kimlei kiscsajok számára (egy időben) ellenállhatatlan ’stache.
Ubi: Uborka; szakállal: hajléktalan piaci rakodómunkás-hérosz; szakáll nélkül: a gyökértelenség szimbóluma, a szociális rendszer David Simon-i áldozata.
Hatos: protototipikus mosoni piaci zöldségkereskedő (Ubi alkalmazója), bizonyos értelemben nevezhetjük a zenekar első mecénásának.
Kukesz: a zenekar egyik tagjának édesapja, a mosoni mitológia pilléreit képző legendás történetek legfontosabb közvetítője.
Patyesz: Budapest legbúsabb BKV-alkalmazottja, néhány éve gyakran lehetett látni az Astoriánál hosszú órákon át magába roskadva üldögélni.
Jani: a mosoni Dean Moriarty, szikár, talpraesett, derék családapa, akivel a zenekar egyik tagja több lébényi, illetve hegyeshalmi ásatáson is együtt dolgozott.
Teri: Hugyos Teri; a mosoni mitológia csenevész-inkontinens szentasszony-karaktere, akár egy villanyoszlop mögött is el tud tűnni, 2009 őszén halálhírét keltették, de 2010 májusában, az 1000 éves Moson megye ünnepén feltámadt.
Takács: a majoroki őserő, bikagyötrő-fanyűvő-náciverő egykori elítélt, aki az ötvenes években egymaga megoldotta a halászi papföldek szekularizálását.
Derszu: Levi asztaltársaságához tartozó Gondűző-vendég, aki orientális megjelenése miatt hasonlít Dersu Uzalára, a nanáj vadászra; ez megmagyarázza másik becenevét, a Temüdzsinből egyszerűsödött Temüt is.
Levi: a Gondűző sziklaszilárd középpontja, Európa utolsó farmerkabátos sztoikusa, kedvence a két deci vörösbor, ami regisztert képez a külvilág viszontagságai és az erények belső univerzuma között.
Sopen: a zenekar médiamenedzsere, lelkes görénytartó-filmrendező.
Liba: a zenekar gimnáziumi osztálytársa, politikai performansz-művész, a német expresszionista film nagy rajongója.
Manó: archetipikus mosoni hajléktalan.
Szundi: archetipikus óvári hajléktalan.
Big George: a zenekar általános iskolás korában felépített, és talán még a mosoni mitológiánál is gazdagabb, egy Echo nevű elefántasszonyról és családjáról szóló természetfilm ihlette képzelt elefánt-írószer-világ nagyétkű alakja.
Dzsirik: az Echo nevű (radír)elefánt kissé (az akkor még természetesen nem létező) Stewie-ra emlékeztető géniuszfia, nevét a ’gyerek’ szó mai magyar fonémákkal rekonstruált ómagyar kori kiejtéséről kapta.
Echo: a radírelefánt-világ őskori módon stilizált testi jegyekkel ellátott matriarchája: lényegében ő a zenekar névadója.
Sleepe: Echo züllött, epikureista, kicsapongó férje, legviccesebb korszakában egy szavannaszéli kunyhóban élt kitaszítva, és banánhéjból készített banánsörön élt.
Jocó: a zenekar egyik tagja által írt A törött lámpa című kisregény egyik szereplője; színesfémlopással finanszírozza jellegzetesen kétezres évek közepi, falusi diszkós kicsapongásait.
Kacsa: Jocó színesfémlopó-partnere A törött lámpában.
Pite: A fent említett szerző másik regényének (Almáspite) címszereplője, a fiú akit mindenki csak Almáspitének hívott. Egyfajta mosonmagyaróvári madeleine-ként ő illetve egy valódi sütemény a katalizátora a főszereplő emlékezésláncolatának.
Csabi: Az Almáspite főszereplője; infantilis, kényszerbeteg, aki a múltban él.
András: A törött lámpa főszereplője, aki, akárcsak készülő művének főhőse, író szeretne lenni, de félbehagyja  a munkát, amikor összejön régi középiskolás szerelmével; különbnek hiszi magát Jocoéknál.
Bálint: A törött lámpa egyik szereplője, szeret idegeskedni és panaszkodni.
Mandog: a Teréz körúti Kutyaember; a zenekar egyik tagjának vasárnap délutáni víziójából feltámadt Joyce-fordító farkaskutya-borzalom, a róla szóló ballada alapvető fontosságú a zenekar megszületésében.
Fidzsi: a zenekar egyik tagja által kreált gyerekkori teknős-képregényfigura.
Radírkoma: a napköziben létrehozott írószer-világ egyik, a játékban rejlő lehetőségek egy részét még kibontatlanul hagyó ősalakja.
Faragókoma: radírkoma – mérete és kéznél levősége okán létrejött – ikerfigurája.
Viktor: Viktor Pelevin; nagyívű fiktív komputer-buddhista-gengszter/államigazgatás keverékvilágok létrehozója.
Fjodor: F. M. Dosztijevszkij; a szent prostituáltak, a nagyszívű alkoholisták, és a magának való álmodozók írója.
Péter: Hajnóczy Péter; alkohol-író, aki annyira nem is az alkoholról ír.
Henry: Henry Chinasky; egy képzelt alkoholista postás-író, akit egy valódi alkoholista postás-író alkotott meg.
Jorge: Jorge Luis Borges; az (ön)filológia és az irodalom első számú vegyítője.
Atesz: József Attila; a dalban nem szereplő, de meghatározó Echo Off-karakter, Magdi néni fia megfelelője a huszadik századi magyar költészetben.
Bretster: Bret Easton Ellis; örökös amerikai fenegyerek-író, aki a zenekar tagjait név szerint ismeri.
Gyuri: Petri György; random Echo Off-karakter fizimiskájú költő, aki a politikai elhallgatás légkörét felhasználta a magánéleti elhallgatás megjelenítésére, és azért ivott is.
Jack: Jack Kerouac; csavargó-elmélkedő, aki valószínűleg nagyon jól érezte volna magát Mosonmagyaróváron.
John: John Kennedy Toole; az louisianai Mosonmagyaróvárról szóló legviccesebb regény szerzője; de akár John Fante is lehet, aki regényt írt A kiskutya felnevetett szerzőjéről.
Allen: Allen Ginsberg; amerikai szakállas költő, akit a zenekar egykor még mondókába is foglalt: „Rühes a fejem/Rohad a belem/Ezt tette velem/Ginsberg, az Allen”.
Ádám: Bodor Ádám; a zenekar egyik jóbarátja egyszer rávilágított, hogy „Mosonmagyaróvárt nyugatról szemétdomb, délről szennyvíztelep, északról disznószállás határolja”; nos, ha Bodor Ádám novellát írna a városról, ez lenne a kezdőmondat.
Vladimir: Vladimir Nabokov; a kétnyelvű szerző; avagy: Vladimir Szorokin, aki az a Pelevin, aki nem a Pelevin; de lehet akár Vlagyimir Viszockij is, a szovjet Bob Dylan, aki tudta hogyan kell bánni a tyúkokkal.
Umberto: Umberto Eco; szemiotikus-író, aki legutóbb olyasféle listákról írt könyvet, mint amilyen ez a dal is.
Sándor: Tar Sándor; az ál-szocio-blues első magyar képviselője.
Kálmán: Mikszáth Kálmán; Kozsibrovszky személyében a magyar irodalom legjobb Görény-Mickey Bricks alakját alkotta meg. 

A második rész itt olvasható.