A Belefér! talán a zenekar legkisebb nehézkedéssel bíró dala, hiszen nem áll másból, mint öt, a világi örömöket dicsőítő kis monológból, és ez még számunkra is meglepő. Maga a dal 2009-ben, azon a már sokszor említett, de talán kissé túlértékelt zenekarcsináló márciusi héten született meg, igaz, akkor még egy egészen más, hagyományosabb, Tobacco Road-szerű dallam (és egy feledhető, álspontán, párbeszédes jellegű epilógus) társult hozzá, ez módosult idén az itt hallható vidámabb, a tartalomhoz is jobban illeszkedő változatra. És most, kihasználva a blognyilvánosságot, következzék egy beismerés: a szöveg írója csak jóval a dal létrejötte után eszmélt rá, hogy a refrén alapja valószínűleg egy, a megyei napilap kétségbeejtő viccrovatában számtalan alkalommal szerepeltetett létösszegző vicc csattanójából eredeztethető. Nincs sok mentség az ilyesmire, de azért ennyi talán még
Mert,
megmondta a Görény[1], még az elején:
"a legjobb szajré mindig az enyém!
Lehetsz éppen lenn, vagy fönn a tetején,
még egy fröcsi mindig belefér!"
Belefér, belefér,
belefér, belefé-é-ér.
Egy kicsi fröcsi mindig belefér!
Megmondta a Viktor[2], mikor keccsöltünk:
"mindig lassíts, hogyha kislány jön.
Nézd meg hátul, milyen harapós,
ínycsiklandó, akár a friss briós!
Belefér, belefér,
belefér, belefér.
Egy kicsi husi mindig belefér!
Megmondta a Maszi[3], az A/47[4]-ben:
"Kis kultúrában élni nem szégyen.
De ha a kánon mégis kiherél[5],
egy kicsi Wagner mindig belefér!"
Belefér, belefér,
belefér belefér.
Richard Wagner mindig belefér!
Megmondta a Kutya[6]: "a külcsín a fő,
az elegancia megfizethető!
Kemény az élet, szenved aki él,
de még egy mellény mindig belefér!"
Belefér, belefér,
belefér, belefér.
Egy kötött mellény mindig belefér!
Mert,
megmondta a Manó[7], még az elején:
"hiába tagadod, az vagy ami én.
Na gyerünk, fizess még egy fröcsikét,
a Tojásosban[8], minden belefér!"
Belefér, belefér,
belefér, belefér.
Még egy fröcsi mindig belefér!
Mert belefér, belefér,
belefér, belefér.
Egy kicsi fröcsi mindig belefér!
[1] Alávaló tolvajhős, már jó párszor említettük a blogon, és még fogjuk is, minden bizonnyal.
[2] A Mofém-telepiek által jól ismert Hubi-törzsvendég, akivel a zenekar egyik tagja 2009 márciusában még sezlonyt is keccsölt.
[3] Szegedy-Maszák Mihály, a kultúratudomány megkerülhetetlen alakja, akivel a zenekar egyik tagja először egy Wagner-rendezés-elemző szeminárium keretében találkozott (amit később több hasonló követett).
[4] Emblematikus nagyelőadó az Elte magyar tanszékén.
[5] Nincs bizonyíték rá, hogy a professzor úr valaha ilyet mondott volna, de indirekt módon néha elérte, hogy a hallgatók úgy érezzék, mintha esetleg ezt gondolná.
[6] Kutyaember, emberkutya, szörnyállat, filológus, mellényrajongó, a következő hetekben bőven esik majd róla szó.
[7] Hajléktalanhős, a magyar New Orleans Diogenésze.
[8] Emblematikus kiskocsma Mosonmagyaróvár „Mélymoson” városrészében.
