Az előző rideg, financiális szám után jöjjön egy érzelmes darab! Az elbeszélője egy igazi balfácán, aki egyáltalán nem ért a nőkhöz, és képtelen eligazodni a valóságban. Szimpatikus fickó, nem igaz? Azért a maga módján egy kedves, szánni való bolondról van szó, aki az adott pillanatban tényleg halálosan szerelmes.
A cím jobb híján Mindennapi szerelmek lett, viszont szeretném kijelenteni, hogy semmiféle Jon Lajoie utalást nem tartalmaz, legfeljebb annyit, hogy egy mindennapi, átlagos, normális fickó a főszereplő, akinek a szexuális teljesítménye közepes. 

Mindennapi szerelmek

Pár hónapja történt,
még a tavasz kezdetén.

Egy környékbeli benzinkúton,
egy lányt láttam én.
Ránéztem, és kacsintottam,
nem szólt csak mosolygott.
De rögtön tudtam ő lesz az,
akit nekem szánt a sors.

 Tankolás közben is csak
végig őt láttam.
Aztán rohantam be fizetni,
hogy még ott találjam.
De hiába minden igyekezet,
a lánynak hűlt helye!
Összetörte a szívem,
miért is kezdtem vele?

 Nincs ezen mit szépíteni:
padlóra kerültem.
A könnyeimmel küszködtem,
amíg haza vezettem.

A tévé előtt az időjósnő
ápolta a lelkem.
De aztán eszembe jutott,
ő is hogy elbánt velem.

 Néhány héttel később,
egy szupermarketben,

Amikor végre a hentesnél
sorra kerültem.

Azt hittem a szívem,
menten felrobban.

Mert egy göndör hajú barna angyal
állt a húspultban.

 Kérdezte, hogy mit óhajtok,
de csak dadogtam,

és már a kasszánál voltam,
mire szóhoz jutottam.

Gondoltam, majd legközelebb,
legyőzöm a szemérmem,

és a parizer mellé
a számát is elkérem.

Aztán egyik szerda reggel
az újságárusnál.

Megláttam egy szőke lányt,
nem tudtam mit csinál.
Kifizettem a magazinom,
hátra simítottam a hajam.
Odaléptem volna hozzá,
de meggondoltam magam.

 Mert megfordult és aztán
rohanni kezdett.
Majd egy kétméteres faszfejjel,
összeölelkezett.

Elkullogtam, elballagtam,
fájt az árulás.

Azt hittem ő lesz a feleségem,
és senki más.

Most hétvégén bementem
egy zenés kocsmába.
A sör elég finom volt,
és a zene is megjárta.
Egy pillanatra elfeledtem,
minden bánatom.
Nem gondoltam volna, hogy
megint megjárom.
 

Elfogyott a söröm, hát
rendeltem még egyet.

A csinos fekete pultos lány pedig,
kacéran nevetett.

Szinte láttam rajta, hogy
a szeme felragyog.
Megsimogatta az arcom,
á, de biztos kurva volt.


Szerző: TomTheTrainTaylor  2011.09.08. 20:56 Szólj hozzá!

Címkék: szerelem jon lajoie filológia echo off

A bejegyzés trackback címe:

https://echooff.blog.hu/api/trackback/id/tr493212327

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása