Mint azt az előző bejegyzésben megígértük, nyolc új számunk várakozik, hogy megjelenhessen a világhálón. Ezek közül az egyik a most tárgyalandó Kis titok.

Nem tagadom, a dallam nagy részét Steve Earle Tom Ames' Prayer c. számából vettem kölcsön. Remélem, mint tapasztalt folkzenész ezt a gesztust a tisztelet jeleként értelmezi és nem plágiumként, mert engem egyértelműen az előbbi vezérelt. (Pláne, hogy ez bevett gyakorlat a folkzenében, például az azóta számtalanszor feldolgozott és plagizált Bob Dylan is sokat „merített” [hogy ezt a posztmodern kifejezést használjam a kevésbé finomkodó „görénykedés” helyett] innen-onnan. Elég csak megemlítenünk a Don’t Think Twice, It’s Alright-ot, ahol nem csak a dallamot, hanem egyes sorokat is átvett Paul Clayton „Who's Goin' to Buy You Ribbons When I'm Gone” c. számából.)
Szóval Steve, ez nem lopás, hanem tisztelgés.
A dalban az elbeszélő egy középkorú kocsmalátogató, akit hazafelé menet elgázol két, éppen veszekedő fiatal, akik azonban a közös titok hatására nemcsak kibékülnek, de még közelebb is kerülnek egymáshoz.

Kis titok

A kocsmapultnál állok,
a Józsi mellettem,
lenéztem és egy hányásfoltot
láttam az ingemen.

Mondom, „Józsi, a faszomba,
nekem mára ennyi elég volt:
ideje már hazamennem,
a panelba az asszonyho’.

Kiléptem hát az utcára,
a metsző hidegben.
A kezem bágyadtan kotorászott,
ahogy cigit kerestem.

Megtaláltam, és egyet végre
a számba helyeztem.
Lehet, a füsttől nem vettem észre,
hogy egy autó közelgett.

Élőként az volt talán,
az utolsó emlékem,
hogy a hideg betonon véresre
zúzom a fejem.

Egy srác meg egy csaj állt fölöttem,
mindkettő megszeppent.
De aztán a srác vonszolni kezdett,
és a csomagtartóba tett.

Hirtelen mindent tudtam róluk,
az összes titkukat.
Például az előbb veszekedtek, mert
a srácnak viszonya van. 

De most néma csendben ültek,
egymás kezét fogták,
amikor az autó,
az erdőben megállt. 

Egy kerti lapáttal gödröt ástak,
(amit az avar rejt majd el).
Egymást szorosan átölelve,
búcsúztattak el.

Mondom, óvatosan fiatalok,
sok lesz ez egy halottnak.
De ezeknek aztán beszélhettem -
a sírom fölött smároltak.