Folytatódjék a Zevon Top 20!
19. Desperados Under The Eaves – 1976. Warren Zevon (Warren Zevon)
Ha szeretjük a műalkotások elemzésébe belekeverni az életrajzot (én szeretem), akkor ez a nekünk való dal. Az alkoholizmus tragikus ábrázolása, stb. És tényleg az. Főhősünk egy olcsó, lerobbant hotelszobában ér a delírium csúcsára, vagy mélyére, kinek hogy tetszik. A kedvenc részhez legszívesebben az egész számot bemásolnám, de az mégis túlzás volna, úgyhogy találomra fogok választani.
A dal legjobb sora(i):
„Still waking up in the mornings with shaking hands
And I'm trying to find a girl who understands me
But except in dreams you're never really free
Don't the sun look angry at me?”
18. Splendid Isolation – 1989. Transverse City (Warren Zevon)
Úgy vagyok ezzel a számmal, mint a kritika Moliére Embergyűlölőjével. Nem tudom eldönteni egyértelműen, hogy komikus, vagy tragikus. Tragikus, mert mégis csak elszigetelődésről (igaz pompás elszigetelődésről) van szó, és komikus, mert a második versszakban Michael Jackson Disneylandben bóklászik kézen fogva Goofyval.
A dal legjobb sora(i):
„Michael Jackson in Disneyland
Don't have to share it with nobody else
Lock the gates, Goofy, take my hand
And lead me through the World of Self”
(A videó végén Warren egy kicsit beszélget Dave Lettermannal.)
