Hosszú kihagyás után most egy régi adóssággal tér vissza a blog, ami egyben a spoilerek spoilere: egy históriás ének[1], ami a történelem legjobb tv-sorozatának legjobb jelenetét meséli el, hogy senki se feledje soha azt a zseniális, görög tragédiákat idéző drámai tetőpontot, amit David Simon itt összehozott. Természetesen a Drótról van szó, és arról, hogy három évadnyi háború, nyomozás, bosszúvágy és árulás hogyan vezetett el a tévétörténet legjobban tisztelhető (aki ugyanakkor egyáltalán nem volt tisztességes, dehát ez egy ilyen játék) kingpinjének hősies bukásához. All the pieces matter. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy aki még nem látta a sorozat 3. évadának 11. részét, az talán bölcsebben teszi, ha egyelőre elhalasztja a dal meghallgatását. Az első versszakot és a refrént még valamikor 2009 februárja-márciusa táján írtam, aztán egy-két betoldással bővült a szöveg 2010-ben is, de végül csak múlt hét szombaton készült el a teljes változat, és így elmondható, hogy ez a leghosszabb időn át íródott Echo Off-szám (ugyanakkor maga a dal egyáltalán nem hosszú, a refrént leszámítva csupán hat versszakból áll, pont ahány lövést Stringer is kapott az elhagyott épületben).

Stringer Bell halála
(históriás ének)

Stringer Bellt megölték, mindenkinek mondd el,
meséld el, hogy miért, mikor, s hol bukott el!
Szabad idejében Adam Smitht olvasott,
de ő sem segített, mikor hatot kapott.

Refr.:
Ketten álltak elé, aki látta, érti:
egyik ember öreg, mégis igaz férfi.
Azt is tedd még hozzá, bárki, hogyha kérdi:
másik ember buzi, mégis igaz férfi.


Russell Bellnek hívták, becenevén Stringer.
Akár Avon Barksdale, ő is Baltimore-ban nőtt föl.
Már gyerekkoruktól kezdve jó barátok voltak,
mikor egy játékboltból tollas ütőt csórtak.

Mikor beindult a biznisz, nagy kingpinné váltak,
Wee-Bay, Bird és Stinkum, mind nekik szolgáltak.
A nagy toronyházaknál, a Franklin Terrace mellett,
az összes vén dope fiendnek csak az ő árujuk kellett.

De a B&B-bandának már nem volt szerencséje:
Marlo, meg a törvény sorban álltak érte.
De sosem győztek volna, ha nincsen testvérviszály,
egymás ellen fordult a két western district-király.

Omar bosszút akart, Brother Mouzone szintén,
visszhangzó léptekkel egy ablakhoz terelték.
Előtte a halál, mögötte az utca:
semerre sincs kiút, s ezt Stringer Bell is tudta.

Refr.

Drót-hívő testvérek, ezt sose feledjétek:
olyan hős, mint Stringer, nem teremhet még egy.
Nem térdelt, nem könyörgött, nem kereste a szavakat:
csak állt, és annyit mondott: „nah get over it, motherfuck…”

BUMM-BUMM-BUMM-BUMM-BUMM-BUMM

Refr.




[1] A felvétel elején természetesen szándékos a Kátai Zoltánt – a Mosonmagyaróvár közelében élő kobzos Bob Dylant – idéző dörmögő stílusmegjelölés.  Mindezt azért is tehettem, mert Horváth Iván tanár úrtól annak idején azt hallottam, hogy hősénekeket és filmeket összekapcsolni egyáltalán nem ördögtől való, így például a Halál 50 órája egyértelműen a gyulai vitézekről szóló Cantio de militibus pulchra című 16. századi epikus ének a második világháborúra (és Telly Savalasra) alkalmazva.


Szerző: WeakCoffeeJohn  2011.11.08. 15:11 Szólj hozzá!

Címkék: sorozat szereplő the wire filológia echo off david simon stringer bell kátai zoltán

A bejegyzés trackback címe:

https://echooff.blog.hu/api/trackback/id/tr723363565

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása