Igen, a blog valóban hónapok óta szendereg. Ennek leginkább az az oka, hogy lusták vagyunk, viszont egyéb (olykor zenei jellegű) elfoglaltságok is hátráltattak minket. Sajnos mindez még mindig nem változott meg, viszont egy rövid bejegyzés erejéig mégis visszatérünk. Méghozzá azért, hogy gratuláljunk Robert Dylannek, hatvankilencedik  születésnapja alkalmából. Boldog születésnapot, Bob!

És, hogy ez a bejegyzés se múljon el beillesztett videó nélkül, nézzünk meg egy kiváló felvételt 1976-ból. Bob Dylan itt egy személyben a rock Jézusa és Che Guevarája. Gitározik, csukott szemmel énekel, hátradől, kendővel a fején, szakállban. Hát van ennél menőbb dolog a világon? Aligha. Ráadásul Scarlet Rivera is kellemes a szemnek.

Isten éltessen, Bob! (Természetesen az, amelyikben mostanában hiszel.)