Jelen bejegyzésünk az Echo Off híres-hírhedt állatkínzó triászának (Bear Grylls leszek, A Nyúlböllér, Fáj-e a maciknak?), a keletkezés időpontját tekintve középső tagjával, A nyúlböllérrel kíván foglalkozni, hogy egy kicsit enyhítsük a filológiai írások nyomasztó mosoncentrikusságát.
A szám ötlete 2009 szeptemberében pattant ki János fejéből, valahol Mosonmagyaróvár és Győr között egy vonatúton. Épp a zenekar címzetes menedzseréről, Sz. Anikóról beszélgettünk, aki közismert nyúlrajongó. János szerint Sz. Anikó csak addig fogja kedvelni a zenekart, amíg meg nem írjuk a „Tibi a nyúlböllér” című balladát. Visszakérdeztem, hogy mi rímel a nyúlböllérre. János nyugodtan felelt: a nyúlbőrvér.
Így szeptember másodikán a Thököly úti albérletben unaloműzésképp elkezdtem kísérteni a sorsot, azaz nekiláttam a szöveg megírásának. A dallam jóval később született meg, először valamiféle punkos/metálos kvintelést próbáltam ki, de János tanácsára sokkal liedszerűbb, balladisztikusabb lett.
Egy kis érdekesség: jóval a szám elkészülte után, az élet (közelebbről a mosonmagyaróvári Szuperinfó 2010. árpilis 16-ai száma) igazolta, hogy az Echo Off akkor is valós, húsbavágó problémákról ír, amikor csak viccelni szeretne, valamint rámutatott, hogy a címszereplő foglalkozása mégsem számít teljsen hiányszakmának.
és sok haszna sincs.
De valakinek meg kell tenni
bizony, mese nincs.
Van egy nagy kályhám otthon,
lenn a pincében:
a sok nyulat abba dobom,
és nézem ahogy égnek.
Refr.
Mondják: "cafatok? belek?
ettől felfordul az ember gyomra!"
Nem értik a civilek,
ez nem munka, ez életforma[1]!
- Én vagyok a nyúlböllér
patakzik a nyúlbőrvér
Itt van már nyúlböllér
csak ömlik a nyúlbőrvér
Az első nyulamat
még az apámmal öltem,
mire felszáradt a harmat
nyúldöghegy állt mögöttem.
De hiába a nyúlölés,
magányos az élet.
Kéne egy asszony, egy ölelés
vagy megörülök végleg.
Refr.
[1] Csak az én hátam borsódzik bele, ha valaki azzal magyaráz meg valami teljesen értelmetlen és haszontalan foglaltasságot, hogy „ez életforma”?
