„And every dog, baby, got a day
And every dog, baby, got a day
Every dog, baby, got a day
But I said, „Please, don’t you treat me this-a way.”
(Skip James: Sickbed Blues)
Íme egy újabb angol nyelvű Echo Off-szám, egy igazi peer-to-peer blues. A dal idén, egy nyári délutánon született, az alatt a fél óra alatt, amíg a zenekar egyik tagja híres szájharmonikás blueszenészek albumainak keresésével és letöltésével volt elfoglalva, halogatva városi teendőinek elintézését. A szövegben is vannak erre utalások, hiszen egyes zenészek szinte azonnal leérnek, míg mások csak olyan lassan csöpögnek, mint az infúzió. Ugyanakkor nem titok, a dal egyúttal a hagyományos blues-kellékek kiforgatása is, hiszen a narrátor whisky helyett teát kortyol, védett, gyermeki életet él, nincs oka az utakat róni, nincs az életében semmi igazi szenvedés, a letöltés ténye pedig arra enged következtetni, hogy nem igazán lenne elég neki egyetlen szigszalag a boldogsághoz. De mégis tölti a bluest, ami már szinte olyan, mintha szeszt csempészne a húszas években, csak amolyan kényelmes, lényegében véve legális, otthonülős értelemben.
Talán épp a bluest töltjük
Download the Blues
Sonny[1] was faster,
Than Jimmy Reed[2].
I have no anger,
I find what I need.
And I'm so happy,
when I download the Blues.
My baby don't left me,
I'm sitting at home.
I'm drinkin' my hot tee,
Good to be alone.
Oh lazy nighttime…
- and I download the Blues.
Blind Willie[3] is running,
He's saved by the God.
But Skip[4] is just weepin'
like the infusion blood.
I watch how they're growin' -
the seeds of the Blues.
My problems so petty,
In my life there's no pain.
The highway don't call me,
I don't wait for the train.
Oh Lord, could you tell me,
why can't I stop download the Blues?
[1] A „Sonny” itt jelentheti akár Sonny Boy Williamsont (belőlük is kettő volt, nagyjából egyidősek, mindketten blues-szájharmonikások, és nem lehet tudni, melyikük használta először a nevet), de akár Sonny Terryt is, a vak szájharmonikást, aki huhogta a bluest.
[2] Nagy hatású, epilepsziában szenvedő gitáros, szájharmonikás és énekes. Nem keverendő össze Jerry Reeddel, az Amos Moses előadójával.
[3] Egyrészt lehet Blind Willie Johnson is, akinek Dark was the night, cold was the ground című, lényegében szavak nélkül énekelt himnikus bluesát 1977-ben a Voyager-szonda aranylemezén kiküldték az űrbe, vele reprezentálva a huszadik századi amerikai zenét. Lehet ugyanakkor Blind Willie McTell is, akinek három nője volt, egy sárga, egy barna és egy fekete, és Bob Dylan szerint senki sem tudta úgy énekelni a bluest, mint ő.
[4] A legkísértetiesebb hangú amerikai zenész (ennek valószínűleg egy, a halálához is vezető here-rendellenesség az oka), aki 1931-ben rögzített 18 legendás dalt, amiért egy fillért sem kapott, majd harminc éven át kórusvezetőként, felszentelése után papként dolgozott szeszcsempészből pappá lett apja templomában. A hatvanas évek elején sok más 20-as 30-as évekbeli blueszenésszel együtt újra felfedezték, fellépett Newportban. Érdemes meghallgatni ezt a különös, több értelmű dalát, melyben arról énekel, hogy minden kis tehénnek és borjúnak meg kell halnia. Ezen kívül vele, és Blind Willie Johnsonnal kapcsolatban mindenkinek ajánlom Martin Scorsese bluestörténeti sorozatának Wim Wenders által rendezett második részét.
