Az ördögkakas idén január végén/február elején íródott, és nyugodtan kijelenthetjük, hogy teljesen kívül esik az oda-vissza utalásokkal teletűzdelt tipikus szövegeink világán (az egyetlen kivétel talán a gyárbeli kombájn-szerelés, ami természetesen a Mosonban álló 155 éves Kühne Mezőgépgyárra utal), hiszen lényegében nem más, mint egy Magyar népmesék-jellegű csodatévő állat”-történet (ha jól gondolom, Vlagyimir Proppnál ez a 14. mesebeli funkció), ami egyúttal a mi Roland the Headless Thompson Gunnerünk. Az alapélményt a szövegíró gyerekkori találkozása képezi egy elpusztíthatatlan, megbabonázva szaladó fejetlen kakassal, régi házuk lejtős udvarán. Szokás szerint következzen tehát először a dalszöveg, majd legalul maga a dal:









Az ördögkakas

Nagyapám minden vasárnap
elmesélte ugyanazt:
hogy egyszer, gyerekkorában
meg akartak főzni egy kakast.

Ánnie néném már lenyakazta,
és a forró víznél őrködött,
bele is rakta, hogy megkopassza,
de a kondérban meglátta az ördögöt.

És akkor a kakas kiugrott,
s a kerti kút felé elszaladt.
De ott éppen nagyapámba botlott,
mire rekedt hangján dalra fakadt:

Nincs fejem, alig van tollam,
hadd ugorjak be a kútba!
Nem bánod meg, hogyha elengedsz,
visszajövök még!
Nincs fejem, alig van tollam,
odalent várnak már rám,
a bajban, ígérem visszajövök,
kisegítelek én!

Lakodalom készült, elteltek az évek,
senki sem hitte már az ördögkakast.
Nagyanyám sírt, a nagy szegénységben,
a vendégeknek étel sem akadt.

De mesélik, a kút felbugyogott:
répa, hús és zsír mindenfelé…
Nyolcszáz tányér húsleves fogyott,
a csontokból hegy nőtt a ház elé.

Évek múlva, háborús időben,
nagyapám megint szorítóba jutott.
De valami ott énekelt a levegőben,
és minden orosz golyót elkapott:

Nincs fejem, alig van tollam
Elfagy a csontom, a bőröm!
Az ólmot az égen szétkaparom,
Egy se talál el.
Nincs fejem, alig van tollam,
messze van innen a házad,
de megígérem, hogy megmenekülsz,
szökj el az éjjel!

Fáradtan, de épségben tért haza,
és még sok csodás dolgot megélt.
A gyárban szerelt, a kombájn alatt,
mikor hallotta, hogy megreccsen a gép.

Ám kiékelte egy sarkantyús madárláb,
és nagyapám a dőlő gép alól kitért.
Csak leporolta a gyári kabátját,
és utána még vagy hatvan évig élt.

Mikor eltemettük nagyapám a télen,
sokan azt mondták, csak a szél söpör.
De esküszöm, én hallani véltem,
hogy egy daltól visszhangzik a sírgödör:

Nincs fejem, alig van tollam,
testvér, ennyi az élet,
a földbe most én is visszamegyek,
vár a mulatság.
Nincs fejem, alig van tollam,
a vendégem vagy a háznál!
Száz csibe táncol a kertem alatt,
csak induljunk már!