Ez a bejegyzés egy kicsit eltér a korábbiaktól. Most inkább arról lesz szó, mit miért írtunk, és nem annyira a filológiai magyarázatokról. Olyasmi lesz, mint az Új élet Dantétól. Talán egy kicsit jobb.
Ezt a számot már megemlítettük egy korábbi bejegyzésben. Akkor még úgy fogalmaztunk, hogy alkalomadtán rögzítjük, azaz talán soha. Bizony, ez a helyzet azóta sem változott, vagyis továbbra sincs kanonizált Feri, Böhm és Taki változatunk, mégis van róla élő felvételünk, ami jogosulttá teszi a számot a filológiai elemzésre. Amire nem szorul rá, mivel az Echo Off kevesek által ismert mitológiájánál jóval szélesebb bázisra támaszkodik: a Szomszédokra, a kilencvenes évek legendás teleregényére, aminek fontos helye van az Echo Off életében. A Szomszédok a maga jámborságával együtt fontos sarokköve a magyar televíziózásnak, mert, noha megmosolyogtató, hogy a sorozat alapján úgy ítélhetjük meg, a kilencvenes években mindenki (értsd: mindenki) folyamatosan megélhetési gondokkal küzdött, mégis folyamatosan reflektál kora valóságára (öbölháború, délszláv háború, Bokros-csomag, az 1999-es törökországi földrengés stb.), ami nem mondható el egyik, ma népszerű, hazai szappanoperáról sem. Na de. Térjünk rá a keletkezéstörténetre.
Valamikor 2009 őszén János alakította át Warren Zevon Lawyers, Guns and Money című számának refrénjét úgy, hogy „Kutya, Böhm és Taki”. De aztán rájött, Kutya és Böhm nem létezhet egy időpillanatban, hiszen előbbi csak az utóbbi halálával születhetett meg a teleregény valóságában. Így javaslatomra került bele sokak kedvence, az árva nyomdász, akit tisztessége és deréksége révén nyugodtan nevezhetnénk a magyar Charles Ingallsnek is: Vágási Ferenc. Végül is a szám kétharmadát egy Arisztotelész-órán írtam meg, majd végül János segített befejezni.
Most pedig a szöveg:
Feri, Böhm és Taki
Gazdagréten jártam,
egy szűk sötét utcán.
hirtelen rám támadt,
néhány huligán[1].
Éjszaka egyedül,
hazamenni nem merek.
Segít Feri, Böhm és Taki,
ők derék emberek.
Ártatlan voltam,
csak rosszkor, rossz helyen.
Szerencsém elhagyott,
ezért fájhat a fejem[2].
Hívjátok a Mágent[3],
Túl sok volt a konyak[4].
Jön Kutya és Sümeghy,
ők bohókás urak[5].
Feri, Böhm és Taki!
Feri, Böhm és Taki!
(Én mondom hogy:) Feri, Böhm és Taki!
Feri, Böhm és Taki!
[1] Szerettem volna valami igazi Szomszédokba illő kifejezést. A huligán talán a legmegfelelőbb.
[2] Itt teljesen tanácstalan voltam, semmi ötletem nem volt a történést illetően. Végül az eredeti Zevon-szöveghez nyúltam vissza.
„I'm the innocent bystander
Somehow I got stuck
Between the rock
and a hard place
And I'm down on my luck,”
[3] Az általános szegénységet bizonyítja, hogy Budapesten egyetlen mentőautó dolgozott, az, amelyikben a Nagy Fehér teljesített szolgálatot.
[4] Amit még megtanulhatunk a Szomszédokból az általános szegénységen kívül az, hogy nem volt más alkohol Magyarországon, csak konyak. Valószínűleg Horváth Ádám valamiért elfogult a konyakkal szemben, mert új sorozatában, az ezredforduló utáni Életképekben is szinte mindenki, szinte mindig konyakot iszik.
[5] Erre pedig gondolom mindenki emlékszik.
