A Kutyaember és a Kutya utcák után következzék most egy újabb kutyálkodás, az Echo Off The Endje (ha már a Nyúlböllér a Free Birdünk), a Csak a Kutya. Bár nincs kimondva, címszereplője természetesen ennek is az a Teréz körúton lakó kutyaszörny, akinek szokása sötétedés után szemérmetlenül kivonulni a körútra, 
vagy az Andrássyra, és birtokba venni a hatodik kerületet. Viszont a Kutyaember ebben a dalban már sokkal inkább csak egy olyasféle szimbólum, mint annál az új-zélandi születésű művésznél, aki rajzain a depressziót egy elkergethetetlen, mindenre ránehezedő fekete kutyaként ábrázolja (egyes értelmezések szerint Garfield is hasonló szerepet tölt be Jon Arbuckle életében). Ezért váltják egymást a szövegben kutyautalások és valamiféle személyes szomorúság megnyilvánulásai: pedig valójában a kettő teljesen ugyanaz, csak a pillanatnyi viszonyulás változik át lemondóról támadóra, és vissza. A Csak a Kutya talán a legerősebben bluesos számunk, sőt, talán a leginkább Hobo Blues Band-esebb, elég csak az „és ki az övé” ismételgetését, vagy a „képzelt haver”, a „valami el lett rontva”, és a ritmusból kieső, kizárólag hobós morgó hadarással előadható „vagy a sintérnek adom” szófordulatokat kiemelni. A dal ötlete 2009-ben, egy nyári próba során merült fel, amikor a zenekar egyik tagjának testvérénél található próbahelyünkön (az Imodium Bungiban, vagy más néven a Double E[1]-ben) az ott élő hatalmas nápolyi masztiff, Massimo kidöntötte a kerítés egy darabját. A zenekar másik tagja erről értesülvén azonnal elkezdett rögtönözni egy rímtelen, delta bluesos dalt, „A kutya kidöntötte a kerítést blues” címmel:
Volt egy kutya, Massimonak hívták,
bizony féltem tőle, nagyon is.
Egyszer, egy napon, kidöntötte a kerítést.
Be kellett szegezni, be kellett szegezni.
Ebből aztán csak a kutya maradt, meg a blues, de ez pontosan elég volt ahhoz, hogy némi evolúció után egy prototipikus Echo Off-számmá nője ki magát.
Sötétedik a Teréz körúton
Csak a Kutya
Kihalt az utca,
sötétedik.
Az ónos cseppek
az utat belepik.
Tízkor bezár
a kocsma is[2].
És nem jár
más
odakint...
...CSAK A KUTYA!
NINCSEN RAJTA RUHA!
ÓÓ TE KUTYA!
MÉRT' NEM MÉSZ MÁR HAZA?
A fröccs savas,
a Bak nehéz[3].
Egy képzelt haver
a képernyőről néz[4].
Óó, jó lenne még,
ha lenne egy cél.
De nincs nő,
nincs emlék,
nincs munka...
... CSAK A KUTYA!
NEM MEGY MÁR EL SOHA!
NEM MÉSZ INNEN, KUTYA?
TE KURVA KUTYA.
A Körúton jár
a szomorúság.
Valami el lett rontva,
de mindegy már.
Instant tésztát[5],
hirdet egy plakát.
És minden
ház
bevizel[6]...
...MERT ITT A KUTYA!
ÖVÉ AZ UTCA!
DÖGÖLJ MEG KUTYA!
KREPIEHUND[7]!
De ma elkapom,
elaltatom.
Megnyúzatom,
és a sintérnek adom.
Vagy zsákba kötöm,
és a Dunába lököm.
Ám hiába
mert este
megint...
...OTT LESZ A KUTYA!
NEM LESZ RAJTA RUHA!
MINDENKI TUDJA,
HOGY KIÉ A KUTYA!
(ÉS KI AZ ÖVÉ.)
(És ki az övé...)
(És ki az övé...)
(ÉS KI AZ ÖVÉ!)
[1] Egy Dylan, Zevon és Neil Young szövegeiben is szereplő kifejezés, ami az első két esetben egy vonattípust, vagy egy New York-i metrójáratot, míg Neil Youngnál inkább egy helyet jelöl. Ennek annyi a jelentősége, hogy a zenekar egy időben úgy képzelte, hogy a az Echo Off E-betűjét egyfajta védjegyként duplán, tükrözve is lehetne írni.
[2] Az igazi kocsmákat arról lehet megismerni, hogy hajnali ötkor nyitnak és este tízkor zárnak, azaz igazodnak a reggel dolgozni induló és este korán lefekvő munkások életviteléhez. A dalszövegben konkrétan a legendás budapesti olcsó sör franchise-ra, a Misterre gondoltunk, és leginkább a Dohány utcai zsinagógával szemben található zsinagóga-misterre, ahol azóta már botrányosan felemelték az addig 145 forintos sör árát (hiába, mégiscsak az a kirakatmister).
[3] A Dreher Bak, a zenekar nagy kedvence, talán a legjobb magyar sör: lényegében folyékony magány és mély szomorúság, kellemes karamell ízzel, és megbízhatóan magas alkoholtartalommal.
[4] Ide tetszőlegesen behelyettesíthető bármely Echo Off-karakter a Képes Dalszöveg-segédletünkből. Amikor ez a sor megfogalmazódott, ha jól emlékszem, talán épp Hermelin volt az, aki a képernyőről nézett a szövegíróra.
[5] A zenekar egyetemi éveinek egy részét napi rendszeres instant tészta-falással vészelte (vészeli) át, mégiscsak kell valami meleg étel, hogy ki lehessen bírni a kutyajárta éjszakákat.
[6] Ez a költői kép a nyári budapesti belváros mindent betöltő, jellegzetes húgyszagának tapasztalatából származik, és ha nem tudnánk, hogy ez a szag konkrétan kutyahúgy, az egyetlen magyarázatként csak azt gondolhatnánk, hogy a sok szorongó, omladozó vakolatú, századfordulós bérház vizeletét érezzük.
[7] „Dögölj meg kutya” svábosan, nem feltétlenül a helyes írásmódban. Az „egészségedre” megfelelője az egykor Moson 27 százalékát (az 1930-as népszámlálás szerint) alkotó sváb közösségben (ahogy az a legtöbb helybelire igaz, a zenekar mindkét tagja felmenői közt is bőven találni svábokat).
