Az előző, testiségre épülő, kiéhezett férfidal után ismerkedjünk meg az Echo Off érzelmes oldalával: a számmal, ami 2009 márciusában[1] íródott, nem sokkal a zenekar újjáalakulása után, egy megsemmisítő hangulatú csütörtök reggelen. A szöveg igyekszik minden létező bluesklisét felhasználni (magány, alkohol, az „oh Lord” felkiáltás stb.), hogy ezt egy egyedi (?) egésszé gyúrja össze. (Itt szeretném megjegyezni, hogy jóval a dal megírása után tudtam meg, hogy Neil Diamond-nak is van egy Smokey Lady-je, de szerintem a miénk jobb.)
Smokey Lady Blues
There’s cold in the kitchen,
cold in the room,
cold in the attic,
cold here, and gloom.
Refr.: O-o-ho, Smokey Lady,
please leave me alone.
O-o-ho Smokey Lady,
you shanked my soul[2].
I’m feeling myself, like
a king, without a crown.
And now i’m livin’
In an empty hearted town[3].
Refr.
I’m sittin’ in a bar,
But i will go home, oh Lord,
’cause an another drink,
i’m sure, i can’t afford.
Refr.
[1] Mivel itt a blogon ez az utolsó azok közül a „márciusi számok” közül, vessünk számot, mely dalok is keletkeztek 2009. március 25. és 28. között: A Teréz körúti Kutyaember, Imodium Boogie, Smokey Lady Blues, Amikor elhagytuk a Kutya utcákat, Belefér! Vagyis lényegében ekkor találtuk ki, mit is jelentsen az, hogy "Echo Off".
[2] A shank kifejezést a zenekar (ill. a zenekar albérleti lakókörnyezete) által éppen akkoriban nézett börtönsorozatból, az OZ-ból tanultam. Íme egy példa, mit is jelent, annak, aki nem tudná.
[3] Bizony, ez egyértelmű utalás Warren Zevon remekére, ami azóta már egy azonos című novellát is ihletett.
