„Tudod, amikor egy fazon a WC-papírról énekel – lehet, hogy kell a pénz, de akkor inkább rabolj ki egy éjjelnappalit! Legyen benned tartás, és kímélj meg attól, hogy a sírodra kelljen pisálnunk. Nem akarok itt hosszan rinyálni, de olyan ez nekem, mint egy fekély. Ha összerakod a saját mitológiád, egészen addig, hogy a saját dolgaid csinálod, és akkor jön valaki, és telematricázza, úgy az egész súlytalanná válik.”
(Tom Waits, Musician-interjú, 1987)

Az actiumi csata, a nagy londoni tűzvész, Buda visszavétele, a második világháború lezárása: ezek mind a mai napon történtek, és ma tér vissza a filológia-rovat is a nyári szünetről, méghozzá egy igazi buli-boogie-val (ami annyira nem is boogie), az altesti bizonytalanság himnuszával. Az Imodium Boogie, akárcsak a Kutya utcák, vagy az eddig még nem ismertetett Kutyaember és Belefér!, a zenekar tényleges létrejöttét követő felfokozott hangulatú napok során született, az Eötvös Loránd Tudományegyetem I épületének egyik mellékhelyiségétől nem messze, a filozófia tanszéken.
A dalban ábrázolt élethelyzet, mely a zenekar számára teljesen ismeretlen (egy barátunkkal történt meg!), kegyetlen és kiszolgáltatott hangulatot hív életre, melyet a vidám bélmozgások ritmikáját idéző gitáralap csak tovább fokoz.  Fontos tisztáznunk, hogy az Imodium kapszulát forgalmazó gyógyszergyár eddig semmilyen formában nem fejezte még ki háláját a termék reklámozásáért, és ha ez a továbbiakban is így lesz, kénytelenek leszünk megpróbálkozni a Lopediummal. 

Imodium Boogie

Ez csíp, ez szúr, ez éget, óó, megáll az eszem!
Amikor kitörlöm, olyan lesz a kezem.
Imodium boogie, te kellesz nekem!

Ezt nem fejezem be, csupán abbahagyom,
de itt a tanszéken, meg nem vakarhatom.
Imodium boogie, légy az őrangyalom!

Ha szaros seggel járok, nem jönnek a lányok, óó nem!
Szakad ez a papír, ott marad a fenekemen.
Imodium boogie, csak te vagy nekem!

De mit kéne tennem, hogy egyszer kitisztíts, [- Ó, csak egyszer, ó, csak egyszer -]
hogy felderíts, megsűríts és végre megkeményíts?
ÓóÓ, kérlek szépen hát, nagy Bélisten[1], segíts!

Reggel mindenkinek bőséges és kemény, [- Fidel Castro, Raul Castro[2] -]
de nekem: reggel, délben, este... nincs semmi remény.
Imodium boogie, hozzád nem kell vény!

Egy kicsiny kapszula, gyorsan feloldja magát,
lelassítja bennem a perisztaltikát[3].
Imodium boogie, te vagy az igaz barát!

De mit kéne tennem, hogy egyszer kitisztíts, [- Ó, csak egyszer, ó, csak egyszer -]
hogy felderíts, megsűríts és végre megkeményíts?
ÓóÓ, kérlek szépen hát, nagy
- kérlek szépen hát, nagy -
- kérlek szépen hát, nagy -
Bélisten, segíts!