Folytatjuk a Kutya utcák elhagyását, bár nem ígérjük, hogy sikerül. Az előző bejegyzésben nem ejtettünk szót a refrénként ismétlődő cím eredetéről: ez a kataforaként viselkedő névmással kezdődő mondat először Mosonmagyaróváron hangzott el, amikor a zenekar kiért az ugató kutyákkal telezsúfolt Gyári utcából. Rögtön megállapítottuk, hogy ez remek albumcím lenne, bár végül csak dalcím lett belőle. Nem nehéz megtalálni a dal lehetséges előképeit sem: lehetséges, hogy az "Ott volt" szókapcsolat a Felszarvazottak balladája refrénjének hatására került a versszakok elé, a dal egészének felépítése pedig a We didn’t start the fire-ra  emlékeztethet, bár abban nem kizárólag tulajdonnevek szerepelnek (JÁTÉK: aki kommentben megírja, ki az a két személy, aki mindkét dalban felbukkan, értékes Echo Off-ajándékot nyerhet! :). Minden esetre lehet, hogy részünkről is hasznosabb lett volna egy ehhez hasonló, váltakozó képekből álló fanvideó készítése. Azok, akik az első változat kántálás-jellegét nehezen befogadhatónak találták, most meghallgathatják a dal vadonatúj, hangszeres verzióját, melynek dallama eredetileg nem is a Kutya utcákhoz íródott.









Gyári utca, Mosonmagyaróvár: az eredeti Kutya utca
Amikor elhagytuk a Kutya utcákat

Refr.:
Amikor elhagytúk,
Amikor elhagytúk,
Amikor elhagytúk,
a kú-tya
utcá-kat

Ott volt:
a Göri, a Tibi, a Peti, az Ubi
a Hatos, a Kukesz, a Patyesz, a Jani
a Teri, a Takács, a Derszu, a Levi
a Sopen, a Liba, a Manó, a Szundi! (Refr.)

Ott volt:
a Big George, a Dzsirik, az Echo, a Sleepe
a Jocó, a Kacsa, a Pite, a Csabi
az András, a Bálint, a Mandog, a Fidzsi
a Radírkoma, meg a Faragókoma!  (Refr.)

Ott volt:
a Viktor, a Fjodor, a Péter, a Henry
a Jorge, az Atesz, a Bretster, a Gyuri
a Jack, a John, az Allen, az Ádám
a Vladimir, az Umberto, a Sándor, a Kálmán! (Refr.)

Ott volt:
a Vuci, a Veres, az Ildi, a Csicsa
a Ney, a Métely, a Susu, a Baba
a Ferge, a Mérő, a Mende, a Vida
a Maszák, a Bazmeg, a Kulcsár, a Tufa! (Refr.)

Ott volt:
a Homer, a Rembrandt, a Mickey, a Mackey
az Omar, a Bunk, a Jimmy, a Hickey
a Stringer, a 'Swangen', a Beecher, a Caffee
a Dutchboy, a Said, az Iceman, a Ziggy! (Refr.)

Ott volt:
a Dylan, a Zevon, a Cash, a Petty
a Tom Waits, a Neil Young, a Yardbird, az Iggy
a Picsa, a Hobó, a Skynyrd, a Pogues
a Dinnyés Jóska meg a Heinrich Schlusnus! (Refr.)

Hej!



Vuci: a zenekar általános iskolai magyartanárnője, akinek polgári nevét talán még a munkatársai sem tudták.
Veres: erdélyi származású rajztanár. Sziklaszilárd obeliszkként irányt mutatott a kaotikus, általános iskolai rajzoktatásban.
Ildi: lehet a zenekar első osztályfőnöke, akit mindenki szeretett, de akár egy napközis tanár is, aki egyszer – a legenda szerint – egy diákot a táblánál használatos óriáskörzővel bántalmazott.
Csicsa: a zenekar általános iskolájának örökös igazgatója. Negyedikesként egy helyettesítés alkalmával megismertette a zenekarral a trianoni tragédiát.
Ney: a középiskola petrigyögy-külsejű biológia-földrajztanára. Ismert németországi bárzongorista.
Métely: a középiskolában etikát és filozófiát tanított a zenekarnak. A Baba férje, akinél legalább kilenc, maximum tizenkét évvel fiatalabb. Hasonlít Bocskai Istvánra. Fanatikus Pink Floyd-rajongó, ezért a szerenád idején a zenekar, még nem zenekarként, különleges Another Brick in the Wall-performansszal vidította fel. 
Susu: vágyálom/némettanárnő. Szereti a csúcscsokit és a német punkzenét.
Baba: a Métely felesége. Erős dohányos. Legalább öt diploma tulajdonosa. A zenekarban egy időben (nem zenekarként) nagy jövőt látott, ma már talán máshogy gondolná.
Ferge: a zenekar egyik tagjának szakkollégiumi filozófiatanára, aki szíve szerint az archaikus görög kor és Nietzsche közötti időszakot mellőzte volna a gondolkodás történetéből.
Mérő: közismert matematikus-pszichológus-játéktervező, aki megtanította a zenekart a saját törvényeiket életbe léptető szerveződési szintek elméletére, és aki nem szívesen alkalmazza a magyar mondat ereszkedő hangsúlyozását.
Mende: ismert (anatómiai értelemben vett) antropológus-nőcsábász, aki rajong a nemi betegségekért.
Vida: Istvánként: a Kisalföld napilap mosonmagyaróvári szerkesztőségének vezetője, a zenekar egyik tagja újságírótanonc (slapaj) korszakában mentorként tekintett rá; Tivadarként: a népvándorláskor jámbor szakértője, aki a korszakot ösztönösen is a maga zavarosságában igyekszik interpretálni.
Maszák: a kortárs összehasonlító irodalomtudomány és a kultúratudomány megkerülhetetlen alakja. Kerüli a sarkos véleménynyilvánítást.
Bazmeg: az orosz irodalom sűrűvérű, dzsentri-megjelenésű filológusa. Csakis úgy tudjuk elképzelni, hogy erősen iszik. Becenevét a bahytini szkáz fogalmának ábrázolása során kapta.
Kulcsár: az Összehasonlító Irodalomtudományi Intézet Jeremy Clarksona. A német Vaterschande (apai szégyen) fogalom jó ismerője.
Tufa: az Esztétika Tanszék Takáts Tamása, erre reflektál a Tufa becenév is. („Én is milyen tufa vagyok, pontosan úgy, mint a nagyok” – Takáts Tamás Dirty Blues Band: UFO-t lát a yeti). A zenekar egyik tagja miatta választotta az esztétika szakirányt.
Homer: Homer Simpson; a rajzfilmhumor úttörő sorozatának egyik főszereplője, lényegében egy amerikai, sárga Sleepe-figura.
Rembrandt: Rembrandt Brown, a Síróember; a kilencvenes évek (és ezáltal a zenekar jellemfejlődését tekintve kritikus időszakának) talán legnagyobb hatású sorozatának (Sliders) egyik főszereplője.
Mickey: Mickey Bricks, született Michael Stone; a Hustle című brit sorozat főszereplője, a televíziózás történetének legnagyobb szélhámosa.
Mackey: Victor Samuel ’Vic’ Mackey; a The Shield főszereplője; szeret izzadni és ajtókat berúgni, valamint a saját módszereivel féken tartani a Los Angeles-i bűnözést.
Omar: Omar Devon Little a Drót című sorozatból; egy antik tragikus hős (nevezhetjük a Baltimore-i Akhilleusznak is) modern jelmezben, aki a saját morális törvényeit követi.
Bunk: szintén egy Drót szereplő, William ’Bunk’ Moreland; James ’Jimmy’ McNulty társa, bűnüldözésben és ivászatban egyaránt. A Bunkot megformáló színész, Wendell Pierce jelenleg David Simon új sorozatában, a louisianai Mosonmagyaróváron játszódó Treme-ben brillírozik a pozanos Antoine Batiste szerepében, akinek minden parishben van legalább egy szerelemgyereke.
Jimmy: Jimmy McNulty; az összes ír klisét magában foglalja (rendőr; iszik; nem követi a szabályokat sem a munkában, sem a magánéletben), mégsem klisészerű figura, ahogy ez a rendhagyó helyszínelési jelenet is mutatja. Megszólalásig hasonlít egy Gyula nevű BKV-ellenőrre.
Hickey: Earl Hickey; jószívű pitiáner bűnöző, aki egy olyan sörös-skynyrdös-flanelinges-bajuszos idillben él, ami felé mindannyian törekszünk.
Stringer: Russel ’Stringer’ Bell a Drótból; igyekezett a drogterjesztést közgazdasági alapokra helyezni, hűvös, kegyetlen és komoly. Mindezek ellenére, vagy éppen ezért a végtelenségig menő figura.
’Swangen’: Al Swearengen; a hányatott sorsú Deadwood emblematikus alakja. Kiváló diplomata. A maga módján derék ember, de ha úgy adódik, bármikor bárki torkát elvágja.
Beecher: Tobias Beecher; az igen csak naturális börtönsorozat, az OZ szereplője, dramaturgiai funkcióját tekintve ő az a karakter, akin az átlagnéző lemérheti, hogy mi történne vele, ha ő kerülne az Oswald Maximum Security Penetentiarybe.
Caffee: Tommy Caffee/Michael Caffee; a providence-i ír alvilág és a politika kapcsolatáról szóló Brotherhood című sorozat két főszereplője. Az előbbi csak egy puhány helyi politikus, az utóbbi viszont annyira menő, hogy csak azért ver félholtra helyi suhancokat, mert az utcán pisálnak. Ezért egyértelmű, hogy a dalban Michael Caffee-re gondolunk.
Dutchboy: Holland ’Dutch’ Wagenbach (etjsd: ’vágenbah’, nem ’vegönboh’, ahogy a magyar szinkron tette!); újabb The Shield karakter, detektív aki egészen kiváló a munkájában (különösen, ha sorozatgyilkosokat kell kézre keríteni), minden másban viszont teljesen inkompetens.
Said: Kareem Said; az Oz erkölcsileg legvállalhatóbb karaktere, akinek nézésében ott a szívroham. Ahogy találóan önmagát jellemezte: „I’m a black, I’m a man, and I’m a muslim!”
Iceman: Sgt. Brad Colbert; a 2003-as iraki háború kezdetiről szóló David Simon fémjelezte minisorozat, a Generation Kill főszereplője. Talán a valaha volt legmenőbb tengerészgyalogos, bár nem szereti a countryt.
Ziggy: Chester Karol ’Ziggy’ Sobotka; szerencsétlen sorsú, nyeszlett, nyavalyás, sokszor idegesítő, de mégis nagyon szerethető Drót-karakter. Az őt megformáló James Ransone-t nagyon szerettük a Generation Kill-ben is, ahol Josh Ray Persont alakította, akinek mindenről megvan a saját véleménye, és szeret énekelni.
Dylan: Bob Dylan; az első számú énekes-dalszerző, aki felé minden más énekes-dalszerző gravitál, de utánozni 50 éve nem sikerül senkinek.
Zevon: Warren Zevon; a saját komolyságukat kijátszó dalok úttörő előadója, de aki olvasta a zenekar Zevon Top 20-át, annak semmi egyebet nem kell mondani róla.
Cash: Johnny Cash; countryhérosz, aki megtalálta a fényt, és a hét minden napjára volt fekete inge. Mindig magával ragadóan menő, akár arról énekel, hogy azért ölt meg valakit, csak hogy lássa meghalni, vagy amiatt kesereg, mert az apja Zsuzsinak nevezte el.
Petty: Tom Petty; amerikai hosszú hajú zenész, aki ért a kutyák és a rock’n’roll nyelvén.
Tom Waits: Thomas Alan Waits; előadóművész-házasember, aki szerint minden lehet hangszer, attól függ, hogy játszunk rajta: ennek az elvnek köszönheti a zenekar kísérletező attitűdjét, melynek legbotrányosabb eredménye talán a híres-hírhedt kalahúr.
Neil Young: Neil Percival Young; rockhős-környezetvédő, tőle ered a zenekar „rozsdás keménysége”. Vagy ha még nincs ilyenünk, majd lesz.
Yardbird: Charlie Parker; az Úristen altszaxofon-tanára; de utalhat a The Yardbirds zenekarra is, a hatvanas évek angol Echo Offjára.
Iggy: Iggy Pop; a színpadi meztelenkedés pártfogója. A zenekar huszonegy évesen nagy reményekkel tekintett a jövőbe 1969 című száma miatt. „Last year I was 21/ I didn't have a lot of fun/ And now I'm gonna be 22/ I say oh my and a boo-hoo” De a boo-hoo nem következett be. Legalábbis nem úgy, ahogy az ember a boo-hoot elképzeli.
Picsa: HétköznaPI CSAlódások; örökifjú pécsi punkzenekar, akiknek Baranya olyan mint Moson az Echo Offnak. Saját okfejtésük szerint a punk a hatvanas évek protest-songjainak egyenes ági leszármazottja („ez is punk, csak kicsit szar”).
Hobó: Földes László; énekelni nagyjából annyira tud, mint mi, a szövegei se mindig jók (bár az Édes Otthon kétségkívül az egyik legjobb magyar nyelven írt bluesszöveg), de legalább mindig fasza zenészekkel veszi magát körül. Hiába, az Echo Offnak is jól jönne egy Tátrai meg egy Bill.  
Skynyrd: Lynyrd Skynyrd; az ellenállhatatlan redneck-romantika és a swamp rock királyai.
Pogues: The Pogues; ír-folk-alkohol-punk banda, ami alatt leginkább Shane MacGowant, a legendás fogpusztító singer-songwritert értjük, de rím szempontjából jobb választás volt az egykori (és jelenlegi) kísérőzenekara.
Dinnyés Jóska: Dinnyés József; daltulajdonos. A két lábon járó magyar pol-beat. Az ő megrendítő Sion-hegy alatt feldolgozása ösztönzött minket, hogy gyakorló zenekarként elindítsuk az Echo Off-ot.
Heinrich Schlusnus: a zenekar kedvenc baritonja a két világháború közti Németországból. Dalzáró-pozícióját sokban köszönheti annak, hogy a dal megszületésének idején tartott Szegedy-Maszák Mihály operarendezések-szemináriumot.