A karácsony végeztével térjünk vissza a Zevon Top-20-hoz. 

11. Boom Boom Mancini – 1987. Sentimental Hygiene (Warren Zevon)

Bokszolós szám. Ray Mancini-ről szól, különösen a Duk Koo Kim elleni címmérkőzésről. A mérkőzés vége után néhány perccel a koreai kómába esett és négy nappal később elhunyt.  

Rendhagyó módon két videót társítunk ehhez az egy számhoz, mivel képtelenek voltunk dönteni az albumverzióhoz hasonlító Letterman-fellépés és a kilencvenes évekre jellemző szóló, (elektro-)akusztikus változat között. 

A dal legjobb sora(i):

„Hurry home early - hurry on home
Boom Boom Mancini's fighting Bobby Chacon” 

10. Hit Somebody! (The Hockey Song) – 2002. My Ride’s Here (Mitch Alborn, Warren Zevon)

Talán a legviccesebb WZ szám. (Igaz a szöveget a sportújságíró Mitch Alborn jegyzi.) Egy nagydarab, ám nem túl ügyes kanadai hoki-játékosról van szó, akinek a tehetsége kimerül az ellenfél játékosainak elpáholásában. Régi álma, hogy gólt lőhessen az NHL-ben, de sajnos ez húsz éven keresztül nem jön össze. De az utolsó meccsén… Csak sajnos annyira belefeledkezik a véletlenül lőtt góljába, hogy az ellenfél verekedő-játékosa kihasználja a mindezidáig „veretlen” Buddy elbambulását, és egy hatalmas ütéssel a jégre küldi.

A „Hit somebody!”-t pedig nem más kiáltja, mint „Warren zenéjének legjobb barátja” (WZ nevezte így az utolsó interjúban), David Letterman.

A dal legjobb sora(i): (amit még Babits Bihály is megirigyelhet)

„He was born in Big Beaver by the borderline”