„Ha valaki kocsival befordul a műútról az utcánkba, mindjárt egy kocsmával találja magát szembe, hivatalosan ez az Orgona presszó, amúgy csak a Misi, de ki az, aki befordul?”

(Tar Sándor: A mi utcánk)

 

Negyedik, kissé hosszúra sikerült filológus-bejegyzésünk tárgya az Echo Off talán legtudatosabban végigírt dala.








A Moson Calling a Clash 1979-es albuma óta egyre messzebb gyűrűző Calling-hagyományt (Vienna, Moscow…) terjeszti ki a magyar New Orleansre. Mint a legtöbb számunk, ez is tréfaként indult, valamikor 2009 legelején, majd szerda délelőtti nyelvtörténet órákon íródott tovább. A teljes változat április 23-án, csütörtökön készült el, a legkülönbözőbb helyszíneken és a legkülönbözőbb kedélyállapotokban: talán ez a hangulatváltozás képeződik le a szövegben is, és ezért jutunk el a napos délelőttből az éjszakába, ezért sodródunk az idilli fröccsözésből a kisvárosi világvége külsőségeihez. De legfőképp, akárcsak az Alföld, a Calling is leginkább csak egy leíró, „road movie-dal” akar lenni, ami a város kettős természete miatt maga is két, egymást váltó egységre válik szét, és ez még a kéziraton is meglátszik.

Moson Calling

Moson
calling, le a Biczóhoz[1],
a húshoz krumplit majd a Hatos[2] hoz.                
Ott lesz a Seft[3], ott lesz az Uborka[4],
Aztán pár fröccsel, majd koccintunk
a Manóra[5].

Tűz a nap, a sárga házak[6] közt,
néhány görény[7] a hátam felé köp.
A világháborús Jézus[8] fölfigyel,
ott ül az apám[9] és Zelenka
Emánuel[10].

Óvár calling, a Szundi[11] vár,
kéményét gyászolja, a Mofém-gyár[12].
A buszmegállóban törött ablakok[13],
az Adrigán itt mondta: "Hajléktalan
vagyok[14]"

Zacskók kúsznak föl, a Nagyteszkó[15] alól,
Stefkó József egy fenyőfáról lóg[16].
A Vártóban alva járnak a vizák[17],
a szeméttelepnél rám várnak:
a vadkutyák[18].

Moson calling, a Bartók Bélába[19],
megreped alattam a betonos pálya[20].
Itt csak pár oszló gázálarc lehet[21],      
megráncosodtak rég a gesztenye-
emberek[22].

A Csikusznál, nagy volt az erdő,
benőtte azt is, rég a temető[23].
Kapuján trombitát fújó angyalok[24],
itt néha még mindig úgy érzem,
gyerek vagyok.

Óvár calling, a víztorony[25] ledől,
fúj a szél, északnyugat[26] felől.
A Lajta hív, de nem megyek vele,
a kékből lassan előtűnik:
a fekete[27].

Menetel a század, a Lenau[28] körül,
a sötétnek csak néhány izzadt ház örül.
Szemükkel követnek a lókoponyák[29],
Halászi-bridge is falling down,
falling down[30].

- Moson calling - Óvár calling. -
- Moson calling - Óvár calling. -
- Moson calling - Óvár calling. -
- Moson calling - Óvár calling. -
- I'm the Passenger[31]! -


[1] A mitikus jelentőségű Biczó („Strand Büfé” – hívta így bárki is?) ott található, ahol az egyenes, árnyéktalan Duna utca beletorkollik a Mosoni-Duna töltésébe. Jelentősége a mosoni lélek alakításában felmérhetetlen (különleges szerepe talán annak is köszönhető, hogy helyén egykor szanatórium állt), panorámája kitűnő, a zenekar egyik tagja fél gyermekkorát biztosan itt töltötte, sőt, születése éjszakáján nem más vitte be vajúdó édesanyját a Karolina Kórházba, mint a kocsma névadója, id. Biczó Imre, a derék, fehérköpenyes szentjánosi kocsmáros.

[2] Hatos Ferenc, híres mosoni gyárizenész, szenvedélyes kártyás, de leginkább: zöldséges. A kilencvenes évek elején jó érzékkel szállt be a (Zöldséges Józsi által kitörölhetetlen módon tipizált) felvirágzó piaci zöldségbizniszbe. A zenekar egyik tagja két forró, kétezres évek közepi nyarat dolgozott le nála a mosoni piacon, ahol megtanulta, mi is az a paprikapapucs.

[3] Nagy mosoni túlélő, a Csikusz mellett lakott, Biczótól csak egy vékony ösvénnyire. Szívesen mondott efelántot elefánt, és niagarát viagra helyett, nehéz természetű, de alapvetően jó ember volt. Tavaly ősszel halt meg.

[4] Hatos Feri muscle-ja, valódi Tesz-Vesz Város-karakter, anyakönyvezett nevén: Weisz János. Híres volt rettentő szakálláról, amit egy nyári napon önmaga Delilájaként levágatott. Ezután már nem volt olyan, mint azelőtt, a klasszikus piaci időkben (2003, 2004 nyara, amikor a zenekar ott dolgozó tagja szívesen látta el őt lecsóhoz való paprikával-paradicsommal, de ez a lecsó örökké hipotetikus maradt, mert Ubi a primőrárut szinte azonnal fröccsre cserélte a közeli Farkas kocsmában). 2005 végén aztán eltűnt Mosonból, a Barátság úti hajléktalanszállón úri csöves lett, és nem sokkal ezután meghalt.

[5] Hajléktalan hérosz, aki önmagát hempergette tollba-szurokba, a hipokrita mosoni nép okulásául.

[6] Esterházy-sárga , a katolikus, Habsburg-hű Dunántúl reprezentatív színe.

[7] Egy mosoni embertípus jelzője, ami feltehetően N. István, a magyar betyárhagyomány színesfém-kereskedelem-korszakbeli továbbvivőjének becenevéből ered, aki egyesek szerint nem is létezik. Vö: „Well, a rat always knows when he's in with weasels / Here you lose a little every day” (Tom Waits - Kathleen Brennan: Little Drop Of Poison).

[8] Első világháborús emlékmű a mosoni piactérnél, szoborkompozíciójában Jézus egy haldokló magyar bakát tart kezei között. A környező fenyőfák zöldje és a bronz patinája hűvös, büszke színharmóniát alkot.

[9] A zenekar egyik tagjának édesapja számára kedves pihenőhely a mosoni piac előtti padok egyike.

[10] A zenekar egyik tagjának nagyapja, eltűnt a Don-kanyarnál. A második világháború hősi halottainak emléktáblája ugyanazon a téren található, ahol a világháborús Jézus, egy Esterházy-sárga kápolna falán.

[11] Kissé leegyszerűsítő analógiával azt mondhatnánk, hogy ami Manó volt Mosonnak, az Szundi Óvárnak: mindenki által ismert és kedvelt hajléktalan, aki végleg azzal érdemelte ki megbecsülését, hogy a zenekar egyik tagja látta őt drága sört, Edelweisst vásárolni a Magyar utcai abc-ben: ilyen egy hajléktalan, akinek tartása és ízlése van. Már egy éve nem hallani róla, ami mindenkit aggodalommal tölt el.

[12] Mosonmagyaróvári Fémszerelvénygyár: nagy múltú gyár a város szélén, mely köré idővel egy teljesen új városrész nőtt, ami az utóbbi évtizedben ipari jellegét feladva fokozatosan lakó-bevásárló övezetté vedlett át. A metamorfózis legdrámaibb pillanata a Mofém-telep szakrális középpontját jelentő nagy téglakémény felrobbantása volt 2005-ben, amit az akkor még működő zenekarként nem létező Echo Off különleges hangulatú rövidfilmben örökített meg.

[13] Bizony, ez még ma is így van, hiába minden plexiablak, aki elég elszánt, annak ez nem akadály. Márpedig a Gorkij utcai buszmegálló környékén sosem volt hiány az elszántságból.

[14] Adrigán Ernőt, a hajléktalant 2006 környékén leginkább két helyen lehetett megtalálni: az óvári temető előtti padon, kalapban üldögélve, illetve a Gorkij utcai buszmegállóban, a Mofém-telepen. Utóbbi helyen találkozott vele a zenekar egyik tagja, lefolytatva egy azóta szállóigeként továbbélő rövid dialógust. Így hangzott:

-          Lehet hogy egy kicsit hátrébb kellene állnia, mert ezeken az új buszokon már kifelé nyílik az ajtó.

-          Igen. Én meg hajléktalan vagyok.

Adrigán Ernő rejtélyes, Balaton környéki munkák során eltűnt, meghalt.

[15] Tesco hipermarket, a város legnépszerűbb agorája, mellette létesült a 32000 fős város negyedik városcentruma. 2003-as megnyitása a Mofém-környék átalakulásának egyik legnagyobb hatású eseménye.

[16] Az 1956-os forradalom során meglincselt AVO-tiszt. A fenyőfa, amelyre fellógatták, ma is áll, az evangélikus templom mellett.

[17] Az Echo Off képzelt valóságának egyik leghorrorisztikusabb eleme a Vártó, egy időben szerintünk a magyar bálna, a viza visszahonosításának részeként Manót azért fizették, hogy hússal és folyékony adrenalinnal hizlalja fel és tegye erőszakossá a jámbor óriás tokhalakat, akiket időnként gazdag vendégek szórakozására a „Szarvas-Viza Show: a természet csodái a Szigetköben” című illegális állatviadalokon szerepeltettek. Sokan nem tartják kizártnak, hogy Manó rejtélyes vízbefulladása kapcsolatban áll a viadalok eldurvulásával.

[18] Ezek a sorok a zenekar egyik tagjának személyes élményein alapulnak, aki a kétezres évek közepén szívesen járt fényképezni az Óvár határában álló Szeméttelepre. Ám miután a dingó-külsejű vadebek elől csak egy pánikszerű kerítésmászásnak és egy heves iramú kerékpárvágtának köszönhetően menekült meg, felhagyott ezzel a hobbijával.

[19] Bartók Béla Általános Iskola, itt volt 1-8. cés a zenekar 1993 és 2001 között. Az intézmény kétharmadát azóta elcsatolták, pont úgy, mint 1920-ban Magyarországét, amit az iskola igazgatója, Csicsai Ferenc a saját két tenyerén mutatott be egy negyedikes magyar órán. 

[20] A Bartók egyik központi helye, ahol szünetekben minden felsős összegyűlt.

[21] A zenekar tagjai egy tornaórán lemerészkedtek az iskola alatt húzódó alagút-óvóhelyre, ahol rettenetes dolgokat, biciklivázakat és gázálarcokat találtak. A zenekar egyik tagja egyszer azt álmodta, hogy a tanárok itt szarvast áldoznak és az ördögöt imádják.

[22] Az iskola udvara tulajdonképpen egy kisebb gesztenyefa-liget volt, így minden ősszel napirenden volt a gesztenyeember-készítés.

[23] A Csikusz Moson hegye, ami valójában egy domb, ráadásul a teteje pontosan egybe esik a mellette húzódó földút szintjével (lényegében a Duna-töltés egy mesterségesen létrehozott eleme, így magassága sokkal inkább mélység). Télen minden mosoni gyerek kedvenc szánkózó-, nyáron leguruló-lefutó helye, de lehetett itt gombászni, bumerángot dobálni, bármit. A közvetlenül mellette fekvő mosoni temető bővítése során az egyik (a jobbik) oldalánál levő völgyrészt feltöltötték, megszüntetve ezzel azt a kis erdőt, ahol a kilencvenes évek elején a zenekar egyik tagja szívesen irtotta bajonettel a gyöngébb szárú, „gumifának” hívott növényeket, illetve azt a futballpályát, ahol az ötvenes évek elején édesapja az összes szabadidejét töltötte.

[24] A mosoni temető kapuján angyalok állnak, az utolsó ítélet harsonáit fújva (ma már nincs a kezükben semmi). A zenekar egyik tagja gyerekként trombitásoknak nevezte őket, és édesapja nem győzött szabadkozni az ezt halló öregasszonyok előtt. Pedig Johnny Cash is trombitákról énekel.

[25] A város legtöbb helyről látható pontja a városközpontban található nagy víztorony-monstrum.

[26] Mosonmagyaróvár (hivatalosan) Magyarország legszelesebb városa, az év 364 napján itt biztosan fúj a szél, és szinte mindig északnyugatról.

[27] Utalás Neil Young Hey Hey, My My című dalára: „And once you're gone, you can't come back / When You out of the blue and into the black.”

[28] Kocsma és műemlék Óváron, a Vár közelében, ahol a névadó osztrák költő élt, amikor nem agrártudományt hallgatott, és ahol a zenekar először (és aztán még sokszor) volt kénytelen, döbbent mosolygással végighallgatni a Kárpátia együttes Menetel a század című indulóját.

[29] A Várban székelő egyetem folyosóin szinte minden sarkon lovak és más haszonállatok csontvázaiba ütközünk. És természetesen nincs szemük, csak szemüregük: bizony, a dalszöveg itt kissé képzavarba kerül. 

[30] Utalás a „London Bridge is falling down…” kezdetű angol gyermekdalra (amit T. S. Eliot és Tom Waits is felhasznált egy-egy művében), ezen keresztül pedig a Clash London Callingjára. A sor valódi referenciája Halászi (Mosonmagyaróvárral szomszédos szigetközi falu) hídjának 1992-es leszakadására (helyére csak idén, 2010-ben került valódi, kétsávos híd).

[31] A zenekar nyíltan itt vallja be, hogy a Moson Calling gitáralapja leginkább Iggy Pop The Passengerén alapul. De hát, ahogy a dalban is szerepel: "And everything was made for you and me / All of it was made for you and me / ’cause it just belongs to you and me / So let’s take a ride and see what’s mine."

 






























A Moson Calling első teljes kézirata

 


Szerző: WeakCoffeeJohn  2010.06.25. 20:06 Szólj hozzá!

Címkék: the clash iggy pop manó tom waits johnny cash neil young viza tar sándor filológia moson echo off óvár t. s. eliot

A bejegyzés trackback címe:

https://echooff.blog.hu/api/trackback/id/tr312110265

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása