„Bevor Dada war, war Dada da”
(Hans Arp)

Mielőtt Echo Off volt, már volt Echo Off: többször is utaltunk már arra a tényre, hogy 2009 márciusában az együttes csupán újjáalakult, pontosabban: aktívvá manifesztálódott, ami alatt azt kell érteni, hogy egy ’Echo Off’ nevű együttes ötlete már jóval azelőtt megszületett, hogy ténylegesen dalokat kezdtünk volna rögzíteni. A zenekar tagjai 1998-ban, egy általános iskolai számítástechnika óra eredményeként találtak rá a névre, méghozzá az épp akkor elsajátított programozási ismeretek által kiváltott reveláció eredményeként, ugyanis az „ECHO On/Off” parancs összecsengett az általunk akkor (és azóta is!) istenített Echo és családja: egy új nemzedék című, egy nagyszerű elefántcsaládról szóló dokumentumfilm főhősével. ’Echo Off’ – gondoltuk, milyen menő név lenne egy opcionális zenekarnak. Az ’Echo On’-t, mint lehetőséget azonnal elvetettük, egyrészt hülyén hangzik, másrészt a kikapcsolás sokkal negatívabb, vagányabb, lázadóbb. Nem sokkal ezután, úgy 1999-2000 körül a diákkönyvtáras Az avantgárd irodalmi antológia hatására a zenekar megszállott módon elkezdett rajongani a dadaista költészetért, különösképp a szimpatikusan rövid vezetéknevű francia-német festő-költő-szobrász, Hans Arp két verséért, a Dorombtej[1] és az Opus Null címűekért. Ez utóbbihoz a zenekar egyik tagja már akkor kitalált egy énekelhető változatot, de a tényleges megzenésítésre csak néhány nappal ezelőtt, 2010. szeptember elsején került sor, méghozzá egy olyan, újabb keletű dallammal, ami átmenetileg egy soha el nem készült, Tom Waits-parafrázissal indító Szomszédok-témájú, szomorkás balladához is társult[2]. Hans Arp és barátai Zürichben ugyan az elhasznált (és a világháborús mozgósítás érdekében kihasznált) költői gesztusok helyét a véletlenszerűség, a szimultaneitás, és a gyereknyelviség  impulzusaival kísérelték meg feltölteni, az Opus Null szabályos xaxa rímelésével és következetes ritmikájával mégis egy szokatlanul hagyományos versnek mondható: emiatt is alkalmas a megzenésítésre, sőt, különösen egy bizonyos megzenésítésre, mert nem lehet kizárni, hogy a dalszerű forma mögött valamelyik akkoriban népszerű kabarédal húzódik meg. Ezt a hangulatot igyekeztünk visszaadni, így jött létre ez az egyáltalán nem jellegzetes Echo Off-dal, amivel folytatjuk kalandozásunk a H-moll világában. A gitárkíséret három akkordra épül, a kezdeti C-dúrból kis kísérletezések után jutottunk el a H-mollhoz. Az eddigi saját szövegek után következzen tehát egy vers-megzenésítés, ami első kézből bizonyítja a Dada (vagy inkább, hogy hűek legyünk a mozgalom manifesztumait jellemző retorikához, egyszerűen Dada, mintha csak egy személyre hivatkoznánk[3]) és az Echo Off örök barátságát, ami remélhetőleg nem csak a fent illusztrált névfixációnkban mutatkozik meg, hiszen mégis csak mi vagyunk Mosonmagyaróvár legprovokatívabb és legösszművészetibb folkrock-zenekara.

Hans Arp: Opus Null

1.

Vagyok nagy Hímnősemleges 
a rigorózus regiment
az ózonszár a prima Qua 
és az anonim egyprocent.

Vagyok a P. P. Tit. s a Po
kürt melynek nincs lyuk-belseje 
a Herkules-fölszerelés
a jobb szakács bal lábfeje 

Vagyok hosszú léthosszuság 
méhben századik értelem 
teljes Ágoston kit borít 
világos cellulóz-köpeny.

2.

Sötét koporsóból vonul 
kop-kop-kop-koporsó körül. 
Rí elülső felével és 
gyászfátyolában elmerül.

Fél karmester fél bűvölő 
diktál hegymászóbottalan 
kalapján zöld pofát visel 
s a kocsis-bakról lezuhan.

Bútorozott állványrul így 
löki le a gettóhalat. 
Kétszer kettő három felé 
kocka-kapcája szétszakad.

3.

Önmagával egy-körben ül. 
Testével ül a kör maga. 
Egy zsák egy álló fésüvel 
neki díványa s asszonya. 

Ön-teste önnön zsákja is. 
A Bólből s bal bőre van. 
Tik-tak tip-top test mely saját 
az arájából kizuhan. 

Sziklájából mint súly röpül 
saját zsákban saját ara.
Saját test - körből mely saját - 
frakkból díványként hull oda.

(Weöres Sándor ford.[4])