Ezt nem lehetetett tovább bírni: ha ment a tv, a ritmusát doboltam az ujjaimmal, mikor lefeküdtem aludni, csak ez ment a fejemben, ébredéskor pedig kezdte elölről… Nem volt hát más választásom, le kellett fordítanom a Hog of the Forsakent. Valójában persze nem panaszkodom, hiszen ez egy remek, nem mindennapi dal, meghatározhatatlan, érdekes dallammal, és még rejtélyesebb szöveggel, úgyhogy ezerszer inkább ez tapadjon meg a fejemben, mint a szinte kifüstölhetetlen More Than A Feeling. A Deadwood soundtrack-albumán figyeltem fel rá, a legelső részben szerepelt, és tökéletesen illett is oda, hiszen ez egy kortalan, félig-meddig már mitologikus dal. Ki ez, mi ez a disznó? Leginkább valami pokolfajzat-féle lehet, akit azért csak-csak megsajnálunk, hiszen a csontja folyton eltörik, és egy sötét, vizenyős mocsárban kénytelen élni. Ennek ellenére mégsem látszik szomorúnak, egyfajta Odradek ez, aki mindenkit túlél. Már a nevével is csak a baj van: a forsaken ige (bár inkább igenév) valamiféle Istentől elhagyatottságot jelent, néhány összevetésből kiderül, hogy a King James Biblia forsaken-találatainak helyén a Károli Bibliában rendre az elhagyni ige különféle alakjai állnak. A legmeggyőzőbb példa: „My God, My God, why has thou forsaken me?” – „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?” Az Elhagyatottság angyalai című Jack Kerouac-regényből (Desolation Angels, tehát angolul nem tartalmazza a forsaken szót) kiindulva a legpontosabb fordítás talán az „Elhagyatottak Disznaja” lett volna, de mivel dalszöveg-fordításnál az énekelhetőség az egyik legfontosabb szempont, így a szintén kellőképp negatív, és az „Istentől nem elhagyott”-tal valamelyest szembeállítható űzöttet választottam (valahogy úgy okoskodva, hogy akit az Isten elhagy, az olyan, mint egy űzött vad. Először a Romlás Disznajának akartam fordítani, de a zenekar másik tagja rámutatott, hogy ez inkább azoknak a sertése, akik el vannak hagyatva, így jött először a Romlottak Disznója, majd az űzötteké). A cím mellett gondot okozott még az utolsó versszakban szereplő leapin’ mullet, mivel ennek a halnak (Liza Saliens) nem találtam meg a pontos magyar megfelelőjét. Minden esetre a valódi tengeri pérhal-félék családjába (Mugilidae) tarozik, a leapin’ jelző pedig arra utal, hogy szívesen tesz nagy ugrásokat a levegőbe. Ezt azonban sehogy sem tudtam érzékeltetni, de megkockáztatom, a szerző is inkább furcsa neve alapján választotta ezt a pérfélét, mint a szökellés ténye miatt. Őt egyébként Michael Hurleynek hívják, aki egy Bob Dylannel egy évben született outsider folkzenész, és már csak a borítói alapján is legalább annyira vonzódik a különös állatemberekhez, mint az Echo Off. Meghallgatásra ajánlom még a Werewolf és a Slurf Song című dalait.

A képen: a dinoszauruszokat is túlélő aligátorhal (Atractosteus spatula) egy méretes példánya.

A Űzöttek  Disznója

És az Űzöttek Disznójának nincs oka sírásra,
az égből aláhulló angyalokat csócsálja.
Nem izgatják a válaszok, bús pitét sütöget,
szempár-pite, kék fekete, ó, az a pite…
a búcsú sül bele!

És az Űzöttek Disznója, ő más, mint te, vagy én,
nem forr be a csontja, nem jut neki menedék.
Az ingoványa vaksötét, az idő sem halad,
nem aggódik semmiért az Űzöttek Hízója…
a Bűnök Disznaja!

És az Űzöttek Disznója ad egy utolsó esélyt,
hogyha nem tudsz élni vele, biz’ elhagy ezért.
A vadvidéken jónak-rossznak eldalolgat ő,
emez és amaz időkről énekelget…
hogy teljen az idő!

És az Űzöttek Disznója úszik a tenger felé,
lát egy aligátorhalat, lecsap egy-két pérre.
Egy jácintszirmot visszaköp, a tengervízhez ér,
az Űzöttek Disznója…
ezt a disznót űzöm én!

Egy jácintszirmot visszaköp, a tengervízhez ér,
az Űzöttek Disznója…
ezt a disznót űzöm én!
(Így van!)

The Hog of the Forsaken

And the Hog of the Forsaken got no reason to cry,
He got to chew the angels fallin' from on high,
He ain't waitin' for no answers, bakin' woeful pie,
Pie of eyesight, pie blue-black, oh that pie,
The pie of by-and-by.

And the Hog of the Forsaken he ain't like you and I,
With bones always breakin' and no place to go an' lie,
He's in the bog so dark and wet, he got so much time,
He ain't even worried yet, the Hog of the Forsaken,
He is the Pork of Crime.

And the Hog of the Forsaken, he'll leave you one more chance,
Which, if you won't be takin' he'll leave it for the hence,
He sings out in the wilderness, he sings of friend and foe,
He sings of these and those times as well
As the times to go.

And the Hog of the Forsaken he swims out into the sea,
Finds the alligator gar chase the leapin' mullet,
And chokes the water hyacinth goin' to the sea,
The Hog of the Forsaken,
he is the hog for me!

He chokes the water hyacinth goin' to the sea,
The Hog of the Forsaken,
He is the hog for me!
(that's right)

Bizony nem hazudtunk. Az Echo Off termékenyebb, mint valaha! Íme egy újabb dal, ami felszínesen nevezhető életrajzinak, de ez csak annyira igaz, mint hogy Matt LeBlanc önmagát játssza az Episodes-ban, vagy amennyire megfeleltethető egymásnak a Hajnóczy-életműben a Legenda és az Irodalom. Mindkét (illetve mindhárom) esetben szándékos a dichtung és a wahrheit közti határ elmosása, ahogy Hajnóczy is szándékosan építette legendáját, úgy mi is szeretünk végletes, és valamilyen szinten heroikus képet kialakítani magunkról (legyen az negatív, vagy pozitív hős. Ahogy az Ossian énekli, „akármi jobb, mint a gyilkos csönd”, nem igaz?[1]).

Annyit természetesen nem nehéz belátni, hogy a dal (ahogy mondani szokás) valós eseményeken alapul. De hogy mik ezek, azt döntse el a befogadó.

Sötét ablak

Ülök az ablaknál, a konvektor zörög.
Odakint egy felhő, mindent összeköp.
Késő van, már nem megyek le sörért.
De a szembe-ablak még mindig sötét. 

Mosonban születtem, sok évvel ezelőtt
kutyák hugyoztak a kórház előtt.
Halottak napja előtt – szakadt a hó,
és Guitar Town-t játszott a lemezjátszó. 

A Csikágóban, Pesten, béreltem egy garzont,
Csak olcsó legyen – a kényelem nem szempont.
Az ELTE BTK-n, esztétikát tanultam,
És egy novellám megjelent – a Kalligramban. 

Az egyetem után, az írásból éltem
Aszú-díjat[2] kapott, az első regényem
De az ihletem már, napról napra csökken,
Hátha újra meglelem, a szilványi fröccsben. 

Elhagyatva ültem, egy olcsó kocsma mélyén,
Hát semmi jót nem sodor az élet elém?
Mintha a sors üldözne, csak nem tudom miért
Mikor találok egy lányt, aki megért? 

Haza támolyogtam, a lépcsőn remegett a lábam,
De megkapaszkodtam, a koszos korlátban.
Fent észrevettem, már nem vagyok egyedül,
Mert megláttam őt a szomszédban – meztelenül. 

A kislámpa fényénél egy bugyiban járkált
De néhány perccel később, attól is megvált
Hihetetlen volt, mint egy részeg látomás.
„Ez egy angyal lesz, nem lehet más!” 

Évek teltek el, mióta láttam őt,
de nem megyek sehova, nem mérem az időt.
Még mindig a sötét ablakot lesem
Sokan azt mondják, ez a szerelem.

Hogy elejét vegyük minden híresztelésnek, miszerint a zenekar tagjai nem állnak szóba egymással, egyik elvonóból a másikba vonulnak, whiskyt reggeliznek sörrel, és ha az egyikük biliárdtermet csináltat a házába, a másikuk snookerszobát akar, jöjjön végre egy teljesen új, saját számot tartalmazó bejegyzés, igazolandó, hogy a zenekar életben van, sőt, a hónap/új dal arányt tekintve termékenyebb, mint valaha. A Vén ló (Nem megyek oda) a remek, tavalyi Coen Brothers-western, a True Grit (A félszemű) hatására született, melyben a címszereplő egyik alkalommal részegen ül lován, énekel, dúdolgat és magyaráz: a dal szerzője is valami ilyesmit szeretett volna, egy átmenetet írni a rendes dal és a részeg hümmögés között, ez azonban nem sikerült, mert közben a hümmögés egyre inkább szavakká és sorokká kezdett összeállni. Maga a szöveg lényegében  nem áll egyébből, mint hogy egy öregember sorolja töredékes visszaemlékezésit, és alkudozik a halállal. Mivel mindez akár a XIX. században is játszódhatna, ezért a zenekar kimondottan ajánlja egy magyar Deadwood-szerű, mondjuk betyárokról szóló sorozat soundtrackjébe!

Vén ló (Nem megyek oda)

Vén ló vagyok
már én,
nem megyek oda!
Vén ló vagyok
és én
nem megyek oda!

Mikor a nádat vágtuk mindet vittem,
a nádat vágtuk, derék szakad, éjj!
Nádat vágtuk, leszakad az ég,
csak az ördög marad ott.

Vittük a marhát, csakugyan megérte,
vittük a marhát, szöktünk haza,
Vittük a marhát, nem volt pénzünk,
inni sem volt szabad, szabad.

Héj-hó szakadék
szélén,
ott maradok.
Héj-hó szakadék szélén,
ott van a házam
koma, koma.

Voltam katona, disznót vágtam,
voltam katona, szakács voltam én!
Voltam katona, loptam a cukrot,
loptam, amit csak lehet.

Gyerekkoromban, bekapott a harcsa,
nem láttam még akkora halat.
Gyerekkoromban bekapott a harcsa,
lehetettem négy-öt falat, falat.

Szép-szép nőket
fogtam,
kicsi nőt sokat.
Szép-szép nőket
láttam
és sok szép lovat.

Halott ember, van elég bőven,
eggyel több az mire jó, héj!
A kutyát lelövöm, agyonütöm, éppen,
hitványabb már nem leszek én.

Ha kimegyek az útra, jönnek a madarak,
nem hiszik el, hogy itt vagyok még.
Kiszórok mindent, megeszik a madarak,
ha kiszórtam mindent, ott maradok én!

2x: Vén ló vagyok
már  én,
nem megyek oda!
Vén ló vagyok,
és én
nem megyek oda!

Igen. Valóban egy női név a cím. Ez a népszerű, könnyűzenei toposz az Echo Off-ot sem kerülheti el. Annyi azért mindenképpen felhozható a védelmünkre, hogy ez elsősorban egy fordítás, méghozzá a legmosonibb texasi-tennesse-i énekes-dalszerző, Townes Van Zandt Marie című, nyolcvanas években írt dalának fordítása.
Townes Texasban született, és egy szikár külsejű, kásáshangú alkoholista zenész lett belőle, amikor nagy lett, hiába neveztek el a családjáról egy egész megyét Texasban. Ahogy Steve Earle mondta róla (aki szerint Townes a valaha volt legnagyszerűbb énekes-dalszerző – az Echo Off ezt egy kicsit túlzásnak érzi), hogy kiváló tanár volt, de rossz példakép. Na igen. Egyszer például részegen bement kötekedni egy buzibárba, ahol aztán jól összeverték és elvették a gitárját.
Townes és egy kutya.

Élete vége felé annyira elhatalmasodott rajta az alkoholizmus, hogy az orvosok azt tanácsolták neki (illetve a feleségének, nem igazán törődött az orvosokkal), hogy már ne is próbáljon meg leszokni, mert egy esetleges detoxikációba könnyen belehalhat.
Mint minden női névről elnevezett szám, a Mari is szomorú, szerelmes szám. Legalábbis értelmezhető így is: figyelembe véve a „női neves számok” konvencióját. Valójában persze inkább szociografikus megközelítést alkalmaz.
Már ebből a rövid leírásból láthatjuk, miért is kedveli a zenekar Townest, és miért is ő a legmosonibb, nem mosoni zeneszerező. Éppen ezért most nem csak lefordítottuk az adott szöveget, hanem magát a dalt is feldolgoztuk.

(Az összehasonlítás kedvéért itt van az eredeti, itt pedig Steve Earle, azaz Townes legjobb amerikai tanítványának feldolgozása.) 

Mari

A sorban állva elfelejtettem,
hogy mi is a nevem.
Az ügyintéző meg csak vigyorog,
de ez nem vicc – ez az életem.
Két éve, hogy bezárt a bánya,
ahol addig melóztam,
és a szállóra sem mehetek vissza,
mióta Mari velem van. 

Egy ürge azt mondta, embereket keres
egy roncstelepre segédnek.
Talán szerezhetek egy furgont is,
amiben majd Marival élhetek.
De ez csak álom, mert messze a telep
és senki sem vinne el.
Meg hát a meló legalább félhetes,
már biztos nincs is meg.

A Hivatal szerint nem jár a segély,
és megmutatták a kijáratot.
A bátyám meghalt, pár éve már,
senkihez sem fordulhatok.
Nyáron nem volt rossz a híd alatt,
még ennivaló is akadt.
De már vennem kell Marinak egy kabátot,
mert elég hideg van.

Egész jól nyomtam a harmonikát,
így egy kis pénzt is kerestem,
Pár hónapja, nem tudom hogy
de rendesen beseggeltem.
Ezek a szemét markecolók
elvitték mindenem.
Egy új harmonika meg pénzbe kerül,
de az nincs - ezt röstellem.

Bár a bánya bezárt azért még jár erre
egy-két tehervonat.
Ha egyedül lennék, belevágnék,
de Mari most nem utazhat.
Fáj a hasa, azt mondja terhes,
hát várunk, majd kiderül.
A szívem mélyén tudom, hogy kisfiú,
de remélem, nem rám üt.

Az ügyintéző nevetve közli,
a papírjaim elvesztek
Megölném, de elmegy a kedvem,
és nem állok már sorba sem
Visszamegyek a híd alá,
már hazudni sincs erőm.
Ha elmondom az igazat, remélem
nem borul ki a nőm.  

Mari reggel nem ébredt fel,
meg sem próbálta.
Csak oldalra fordult és a mennybe szállt,
a kisfiammal a hasában.
Kivittem a testét a napra, ahol
majd úgyis megtalálják.
Egy vonattal délre tartok, mert Marival
ott lesz találkánk.

Egy tehervonattal délre tartok, mert
ott lesz találkánk. 

Marie

I stood in line and left my name
Took about six hours or so
Well, the man just grinned like it was all a game
Said they’d let me know
I put in my time till the pocono line
Shut down two years ago
I was staying at the mission till I met marie
Now I can’t stay there no more

Fella ’cross town said he’s lookin’ for a man
To move some old cars around
Maybe me and marie could find a burned-out
Van and do a little settlin’ down
Aw, but I’m just dreamin’, I ain’t got no ride
And the junkyard’s a pretty good ways
That job’s about a half week old besides
It’d be gone now anyway

Unemployment said I got no more checks
And they showed me to the hall
My brother died in georgia some time ago
I got no one left to call
Summer wasn’t bad below the bridge
A little short on food that’s all
Now I gotta get marie some kind of coat
We’re headed down into fall

I used to play the mouth harp pretty good
Hustled up a little dough
But I got drunk and I woke up rolled
A couple of months ago
They got my harp and they got my dollar
Them low life so and so’s
Harps cost money and I ain’t got it
It’s my own fault I suppose

The pocono’s down but the chesapeak’s runnin’
Two freights everyday
If it was just me I’d be headed south
But marie can’t catch no train
She’s got some pain and she thinks it’s a baby,
Says we gotta wait and see
In my heart I know it’s a little boy
Hope he don’t end up like me

Well, the man’s still grinnin’ says he lost my file
I gotta stand in line again
I want to kill him but I just say no
I had enough of that line my friend
I head back to the bridge, it’s getting kinda cold
I’m feelin’ too low down to lie
I guess I’ll just tell marie the truth
Hope she don’t break down and cry

Marie she didn’t wake up this morning
She didn’t even try
She just rolled over and went to heaven
My little boy safe inside
I laid them in the sun where somebody’d find them
Caught a chesapeak on the fly
Marie will know I’m headed south
So’s to meet me by and by

Marie will know I’m headed south
So to meet me by and by 

Kezdjük a tényekkel: ma lenne 64 éves Warren Zevon, akit mi igencsak szeretünk, éppen ezért természetes, hogy idén is megemlékezünk a születésnapjáról. Tavaly egy hosszúra nyúlt bejegyzés-sorozatot zártunk le január 24-én, ezúttal egy, pontosabban két, vagy ha úgy tetszik másfél fordítással emlékezünk meg Rossz Példa uraságról. Hogy miért ilyen zavaros a fordítások száma? Nos, tegnap délelőtt készítettem egy fordítást a My Shit’s Fucked Up-ról, amit aztán elküldtem Jánosnak, aki az alapján készített egy sajátot. Hát így. 

Baszhatom

Elmentem az orvosomhoz:
„Nem vagyok jól”
„Hogy mondjam finoman?
ezt baszhatod.”

Kérdően néztem rá,
Ő meg azt mondta, hogy:
„Ez a szar, ami (eddig) működött,
Többé nem fog.” 

Mint egy rossz álom,
Képzeld el
Jól rábasztam,
Na, most mi legyen? 

Hó, hó, ezt baszhatom,
De miért pont én, azt nem tudom.
Szegények vagy gazdagok –
Bárkit utolér. 

Sírva ébredsz,
És alszol el.
Kérdezed miért,
De senki sem felel. 

Már meghalnál,
De ez nem úgy megy.
Hiába tudod, hogy
Nem te basztad el. 

Baszhatom,
baszhatom.  

Baszhatom már 

„Doktor úr nézze,
itt bent valami fáj.”
„Fiam, hogy mondjam finoman?
Ezt baszhatod már.” 

„Baszhatom, ennyi?”
„Nos, még nem tudom az okát.
A sok szar, ami működött
Bizony nem fog már.” 

Mint egy rossz álom,
csak épp nem múlik el.
Jól rábasztam
Ó, más nem is kell. 

Hó, hó, ezt baszhatom már
A legvégén úgyis ez vár rád
A pénzesek és a magunkfajták
Mind megszívják. 

Kegyelmet az Úr
Neked nem ajánlott
Minden éjjel felkelt
a saját zokogásod.
A halált kívánod
De arra épp nem jár
Hogy mondjam finoman,
ezt baszhatod már. 

Ezt baszhatom már,
Bazdmeg.

My Shit’s Fucked Up

Well, I went to the doctor
I said, "i'm feeling kind of rough..."
"Let me break it to you son,
you're shit's fucked up!"
I said, "My shit's fucked up?!
Well, I don't see how!"
He said, "The shit that used to work,
won't work now!"

I had a dream; aw shucks, oh well
Now its all fucked up, its shot out to hell

yea-eah, my shit's fucked up
It has to happen to the best of us
The rich folk suffer like the rest of us
It'll happen to you.

That amazing grace
Thought it passed you by
You wake up every day, and you start to cry
You want to die
But you just can't quit

Let me break it on down
It's the fucked up shit
yeah, my shit's fucked up.
Fucked up.

Ötvenedik bejegyzésünk egy legenda kiigazítása, avagy továbbírása. Pár éve kihalásztak egy hajléktalant a Malom-ági Lajtából, az öccse rendőr, ő találja meg, a Kör büfében[1] meg a Betérőben azt mondják, megölték, két román volt. Másnap felboncolják, és kiderül, természetes úton halt meg, szívroham: a koszorúere olyan volt, mint a kő, kalapáccsal kellett feltörni. A halála napján saját felelősségére jött ki a kórházból, a folyó partján aztán elfeküdt végleg, a városközpontnál begurult a folyóba, de nem volt a tüdejében a víz. Ezt maga az öccse mesélte, aki ma kocsmát visz, nemrégiben felléptünk nála, neki ajánlottuk a bátyjáról szóló dalunkat, amiből egy szó sem igaz. Azt is elmesélte, hogy Manó (mert róla van szó, természetesen), balhés, refes[2] gyerek volt, este nyolc után otthon kellett maradnia. Ezt elég sokszor elmulasztotta, és elég sokszor az őrsön éjszakázott. Meg lopott is, ezt-azt, szenet a Futura mögötti tüzépről, amit az öccs azonnal vissza is vitetett vele, de ha mégis lecsukták (a városi rendőrkapitányságon máig kint van a fényképe fiatal és idős korából, okulásul, hogy mit tesz az emberrel a pia és az utca), szabadulása után első útja a mosoni plébániára vezetett, mert úgy tudta, itt pénzt adnak a frissen kikerülteknek, de csak élelmiszert, konzerveket kapott, neki meg az nem kellett, szinte verekedett a plébániás hölggyel. És ha valaki ruhát, csomagot adott neki, első dolga volt eladni, így lehetett akkoriban áron alul pulóverekhez, katonai öltözetekhez jutni a mosoni kocsmákban. Amikor még kőművesként dolgozott, rendesen legénykedett is: szétvágta a tenyerét egy csónakházi fémasztalon, mondván, ő át tudja ütni a késével. De aztán, ahogy stabilan kiköltözött az utcára, szinte halhatatlan lett: volt, hogy kamion ütötte el, repült vagy húsz métert, utána felállt, és néhány törött bordával elsétált. Legendás mondása: „ha nem sebes a pofám, nem is érzem jól magam.” És persze kukázott, nagybátyámnak egyszer gitárt is szerzett a mosoni temető mellől, viszont az érte ígért fröcsiért végül elfelejtett elmenni a Biczóhoz. Telente a szemetüket levivő tisztes városlakókat rémisztette halálra, amikor kikukucskált a kellemesen meleg műanyag konténerből. És hogy egy utolsó döfést adjunk a Dobrádi Manó balladája igazságértékének: 2005-ben, első halála alkalmával nem is ipari szeszt ivott, hanem üvegfolyósítót. De mindezek ellenére nem áll szándékunkban módosítani a dal szövegén, egy történet teljesen igaz úgysem lehet soha, és valószínűleg a szöveg minősége is romlana. Viszont ha már a dalszöveg nem változik, legalább a zene legyen más: feltöltöttem a dal legutóbbi koncertünkön elhangozott új, yee haw-verzióját, a zenekar legújabb barátjával, a bendzsóval.

PS: Csak most, évekkel a Manó-dal megírása után eszméltem rá, hogy Dobrádi Manó gyerekkoromban egy ideig a szomszédom volt, az anyjával, Gizivel lakott a Mosoni-Duna partjáról induló Fatelep utcában. Utánuk mi költöztünk át abba a házba, mivel az bizonyos kapcsolatok révén szintén a tágabb családunkhoz tartozott. Így került Manó újra az utcára, és így jutott nekünk lakóhely további egy évig. Tehát én magam is része lettem a Manó-legendának, de ez talán még annyira sem hálás szerep, mint Robert Fordnak lenni a Jesse James-dalban.

Tom Waits Innocent when you dream című dala az emlékezésről szól, meg a gyerekkorról, meg egy csomó más dologról, és ezért igazán ideillik, az újév elé, idei utolsó bejegyzésként. A címnek tulajdonképpen már van egy magyar fordítása, „álmodban ártatlan” (ezzel a címmel jelent meg magyarul a Mac Montandon által szerkesztett Tom Waits-interjúkötet), de mivel ez talán nem a legjobban énekelhető, ezért én az ártatlan jelző helyett inkább a bűntelent választottam, ami jobban illeszkedik a refrén végén ismétlődő „when you dream”-sorra.  A dalnak a Franks wild years albumon két változata is megtalálható, én a régi, 78-as fordulatú lemez minőségben rögzített verziót valamivel jobban szeretem, de a versszakok sorrendje a másik, kocsmai változatban is ugyanaz, így a magyar szöveg arra is énekelhető.

Az álmod bűntelen

A bőregér elalszik,
lehűl a lápvidék.
Itt óvó kézre lelni,
mi szerelmet ígért,
mi szerelmet ígért.

Egy réges-régi érzés,
egy zöld dombon megyek.
Amit loptam, néhány emlék,
de az álmod bűntelen,
bűntelen,
az álmod bűntelen,
bűntelen,
az álmod bűntelen.

Esküdtem az égre,
hogy nem válunk mi szét.
Kapott arany nyakéket,
s összetörtem szívét,
s összetörtem szívét.

Egy réges-régi érzés,
a lágy mezőn megyek.
Amit loptam, néhány emlék,
de az álmod bűntelen,
bűntelen,
az álmod bűntelen,
az álmod bűntelen.

A sírok közt szaladtunk,
a cimborám meg én.
Ígértük, összetartunk,
míg ránk nem dől az ég,
míg ránk nem dől az ég.

Egy réges-régi érzés,
a lágy mezőn megyek.
Amit loptam, néhány emlék,
de az álmod bűntelen,
bűntelen,
az álmod bűntelen,
bűntelen.

*

Innocent When You Dream

The bats are in the belfry
the dew is on the moor
where are the arms that held me
and pledged her love before
and pledged her love before

It's such a sad old feeling
the hills are soft and green
it's memories that I'm stealing
but you're innocent when you dream 
when you dream
you're innocent when you dream 
when you dream
you're innocent when you dream 

I made a golden promise
that we would never part
I gave my love a locket
and then I broke her heart
and then I broke her heart

It's such a sad old feeling
the fields are soft and green
it's memories that I'm stealing
but you're innocent when you dream 
when you dream
you're innocent when you dream
innocent when you dream

Running through the graveyard
we laughed my friends and I
we swore we'd be together
until the day we died
until the day we died

It's such a sad old feeling
the fields are soft and green
it's memories that I'm stealing
but you're innocent when you dream 
when you dream
you're innocent when you dream
when you dream

Különös vállalkozásba kezd az Echo Off. Mivel elfogytak a saját dalaink, és lassú folyamat újakat írni, úgy döntöttünk, megpróbálunk műfordításokat készíteni általunk kedvelt dalokhoz, hogy ne álljon itt új tartalom nélkül a blog. Hogy ez mennyire lesz állandó rovat, nem tudjuk pontosan.

Elöljáróban még annyit, hogy a zenekarnak határozott nézete van a műfordításról. Nem értünk egyet, a fordítók között elterjedt mondással, miszerint „amiben lábjegyzet van, nem műfordítás”, ezért ha szükségét látjuk, nem fogunk tartózkodni a lábjegyzeteléstől. De ezt már úgy is megszokták a rajongóink. Most pedig elég a magyarázkodásból! Vágjunk bele!

Az első fordításunk Warren Zevon Desperados Under The Eaves c. remekműve. Egy órára várakozván jutott eszembe a szám, és unaloműzőként megpróbáltam lefordítani. Elég gyorsan sikerült is egy rímképlethez hű változatot kreálni, utána már csak le kellett gépelni és összevetni az eredetivel, és annak szellemében, ritmusában módosítani itt-ott!

LATROK AZ ERESZ ALATT 

A hollywoody motelszobámban ülök -
az üres bögrémbe bámulok.
Talán az a cigány mégsem hazudott,
és a város összes margaritáját… óhó feliszom 

Ha a misztikusoknak igazuk is lesz,
és Kaliforniát a tenger nyeli el.
Ez a motel biztosan állni fog,
amíg a számlám nem rendezem. 

(hááh!) 

Miért néz rám a fák között mérgesen a nap?
Miért tűnnek a fák megfeszített tolvajnak?
Miért érzem úgy magam, mint egy lator az eresz alatt?
Az ég csak annak segít, akit elhagy. 

Reggelente reszkető kézzel ébredek,
és próbálok olyan lányt találni, aki elfogad.
De az ember csak álmaiban lehet szabad.
Mondd, miért haragszik rám úgy a nap? 

A hollywoodi motelszobámban ülök,
A légkondi zúgását hallgatom,
Hogy… hmmmmmmmmmmmmmmm

DESPERADOS UNDER THE EAVES 

I was sitting in the Hollywood Hawaiian Hotel
I was staring in my empty coffee cup
I was thinking that the gypsy wasn't lyin'
All the salty margaritas in Los Angeles
I'm gonna drink 'em up

And if California slides into the ocean
Like the mystics and statistics say it will
I predict this motel will be standing
until I pay my bill

Don't the sun look angry through the trees
Don't the trees look like crucified thieves
Don't you feel like Desperados under the eaves
Heaven help the one who leaves 

Still waking up in the mornings with shaking hands
And I'm trying to find a girl who understands me
But except in dreams you're never really free
Don't the sun look angry at me 

I was sitting in the Hollywood Hawaiian Hotel
I was listening to the air conditioner hum
It went mmmmmm..

„I never saw my hometown until I stayed away too long
I never heard the melody until I needed the song.”
(Tom Waits: San Diego Serenade)

Mindenek előtt boldog 61. születésnapot kell kívánunk Tom Waitsnek: talán ő az egyetlen előadó a világon, akinek minél több gyertya ég a tortáján, annál jobb ötletekkel és dalokkal képes előállni, talán azért, mert már tizenéves korában is öregként viselkedett, így ahogy egyre idősebb lett, fokozatosan harmóniába került önmagával. Ha másban nem is, de talán ebben az Echo Offnak is sikerül utánozni őt. Viszont a december hetedike egyúttal azt is jelenti, hogy a Vidám Bevezetés az Echo Off-filológiába-blog is ünnepel, méghozzá az első születésnapját. Nem tudom, hogy sikerült-e betartanunk bármit is abból, amit egy éve ígértünk, de a zenekar jelenlegi repertoárjának kemény magját alkotó 25 dalhoz talán megfelelő mennyiségű háttérinformációt vázoltunk fel, igaz megfizettük az árát: azzal a gondolattal kell együtt élnünk, hogy egy saját művét lábjegyzetelő T. S. Eliot lett belőlünk. De amit biztosan nem tudunk még, hogy tulajdonképpen melyek is a legjobban sikerült dalok ebből a 25-ből: ezért most szavazásra bocsátjuk a kérdést. A dalok meghallgathatóak ezen a lejátszási listán, a hozzájuk tartozó bejegyzések pedig legkönnyebben az echo_off címkére kattintva hívhatóak elő. Minden olvasónknak és rajongónknak köszönjük az eddigi támogatást, és azért igyekszünk újabb dalokat is írni.

Egyszerre több elemre is lehet szavazni!

„You know –You know
I know – I know
Ain’t no city like – N.O.!
N.O. – You know
You know – I know
Ain’t no city like – M.Ó.!”
(Free Agents Brass Band: We made it through that water alapján)

Minden lehetőséget megragadunk, hogy hangsúlyozzuk: Mosonmagyaróvár a magyar New Orleans. Minél többet hajtogatjuk ezt, annál igazabbá válik, de azért megpróbáljuk más módokon is értelemmel feltölteni ezt a szlogent. Így például amikor úgy alakult, hogy augusztus 28-án, egy nappal a Katrina hurrikán ötödik évfordulója előtt koncertezhetünk a Bahiában (a mosonmagyaróvári Tipitina’s-ban), egy percig sem haboztunk, hogy felvegyünk a setlistre valami klasszikus New Orleans-i dalt. Persze, a legkönnyebbet választottuk: a James "Sugar Boy" Crawford által írt, de a The Dixie Cups által világhírűvé tett, kitalált indiánnyelvi elemekkel teletűzdelt Mardi Gras-himnuszt, az Iko Iko-t, amit még Warren Zevon is feldolgozott az első albumán. Viszont, mivel a szöveg tematikus ritmusának van egy viszonylag jól feltérképezhető szerkezete, úgy döntöttünk, írunk hozzá még három versszakot. Az indián törzsi szerepek közül így került be a szövegbe a Flag Boy mellé a Wild Man és a Big Chief, a „Look at/See that…” kezdetű modulba pedig Albert Lambreaux, a Treme című sorozat indián törzsfőnöke, akinek tényleg sárga a felvonuló ruhája, és aki nem hajolt meg a rendőrök előtt (09:50-től). Mivel ez egy szertartási dal, lényegi eleme az élő előadásmód. Megpróbáltuk mi is próbán rögzíteni, de nem volt az igazi. Ezért ide is inkább az koncertváltozatot illesztettük be, igaz, videó nélkül.

Iko Iko

My grandma and your grandma,
Sitting by the fire.
My grandma says to your grandma,
"I'm gonna set your flag on fire!"

Refr.: Talkin' 'bout
Hey now (Hey now!)
Hey now (Hey now!)
Iko iko an nay
Jockomo feena ah na nay
Jockomo feena nay

Look at my king all dressed in red.
- Iko iko an nay! -
I bet you five dollars he'll kill you dead.
- Jockomo feena nay -

(Refr.)

My Flag boy[1] and your Flag boy,
Sitting by the fire.
My flag boy says to your flag boy,
"I'm gonna set your flag on fire!"

(Refr.)

See that guy all dressed in green.
- Iko iko an nay! -
He's not a man, he's a loving machine.
- Jockomo feena nay! -

(Refr.)

My Wild Man[2], and your Wild Man,
Sitting in Angola[3].
My Wild Man says to your Wild Man,
„I’m gonna set your flag on fire!”

(Refr.)

Look at this Chief, all dressed in yellow,
- Iko iko an nay!-
Everyone knows, he’s the old Lambreaux.
- Jockamo feena nay! -

(Refr.)

My Big Chief, and your Big Chief,
Sitting by the fire.
My Big Chief says to your Big Chief,
„I'm gonna set your flag on fire!”

(Refr.)